Fogorvosi szemle, 2002 (95. évfolyam, 1-6. szám)

2002-10-01 / 5. szám

200 FOGORVOSI SZEMLE 95. évf. 5. sz. 2002. A garatreflex kémiai gátlásának kockázati tényezői közismertek, ezért szükséges olyan gyógymódot választani, amely a garat védekező mechanizmusát nem blokkolja, csak a túl intenzív reakciót kontrollálja. A pszichés gyógymódok közül a legegyszerűbb az úgynevezett figyelemelterelés, melynek gyakran hasz­nált formája, amikor lenyomatvétel során az öklendező beteget “lábai magasba emelésére” szólítjuk fel [16. 23]. A módszer hátránya hogy a hatás nem tartós. Hosz­­szabb távú eredmény érhető el egyszerű viselkedéste­rápiás beavatkozásokkal, mint a beteg „szoktatása” a lenyomatkanálhoz a fogorvosi rendelőben vagy otthon egyre nagyobb méretű tárgyak [19], például a betegnek adott önkötő akrilátból készült lenyomatkanál, szájban tartatásával [2]. Ezen eljárások hátránya, hogy nagyon időigényesek. Az említett módszerek hipnózissal való kombináció­ja, amikor a megváltozott tudatállapotban a motoros és szenzoros képességek változnak, meggyorsítják és még eredményesebbé teszik a páciens kezelését [14]. A hipnózisban végzett viselkedésterápiás technika, illet­ve az otthoni gyakorlás segítése poszthipnotikus utasí­tásokkal, valamint házi kazettával világszerte elterjedt kezelési módszer [3, 20, 25, ]. Eli és Kleinhauz szerint [6], amennyiben az öklen­dezés egy mélyebben fekvő neurózis következménye, a beteg pszichés kezelését csak kellő gyakorlat és pszi­choterápiás képzettség mellett végezhetjük. Amennyi­ben erre nincs mód, a beteg tüneti viselkedését, vagyis a fokozott garatreflexet igyekszünk az alapkonfliktusról leválasztani és ezután, a beteg lelkére nézve is, biz­tonsággal kezelhető [1]. Azonban célszerű ilyenkor a beteget már a fogászati ellátás alatt, pszichoterápiás rendelésre is beutalni. Lehetőség van azonban arra is, hogy a beteget komplex terápiában részesítsük és tü­neteinek kezelésekor egyben alapkonfliktusát is meg­célozzuk. Esetismertetés Anamnézis, vezető tünetek B. K. 76 éves nőbeteg. Fő panasza a fokozott nyálel­választás (nyálcsorgás) szubjektív érzete - amely eb­ben az esetben paradox módon éppen a nyálmirigy funkció csökkenésének, a xerostomia kialakulásának következménye -, valamint az alsó protézis okozta erős öklendezés volt. Általános anamnézisében magas vér­nyomás szerepel, amit Nitropentonnal és Tensiominnel kezelnek (ez utóbbinak egyik ismert mellékhatása a száj­­szárazság). Fogászati anamnézisében kiemelkedően fontos egy súlyos fiatalkori szájfertőzés. További lé­nyeges momentum, hogy 68 éves korában fogai meg­lazultak. Korábbi fogorvosa egy ülésben 10 (!) fogát távolította el, miáltal mindkét állcsontja teljesen fogat­lan lett, és ezt tragédiának élte meg. Ennek ellenére teljes fogpótlásait 4 évig tünetmentesen viselte, majd új fogpótlások készültek. Elmondása szerint azóta ök­lendezés gyötri, mely alkalmanként kibírhatatlanná válik, ezért a betegnek ilyenkor el kell távolítania az alsó protézisét, mire tünetei azonnal enyhülnek. Az öklen­­dezési periódusok naponta egy-két alkalommal jelent­keznek. A köztes időszakban fogpótlása viselésekor úgy érzi, mintha csorogna a nyála, gyakran kell nyel­nie, és szája sarkát törölgetnie. Ezenkívül a fogsor viselése a betegben egy megfoghatatlan idegenérzést vált ki. Korábbi terápiás próbálkozásként többszöri fogsor­csere, gomba- és baktériumellenes szerek, vitamin kúra, gégészeti beavatkozások, jódos ecsetelés szerepeltek. Mind a vizsgálatok, mind a beavatkozások eredmény­telenek voltak. A jódos ecsetelés átmeneti enyhülést hozott, de ez a hatás is elmúlt, a beteg véleménye szerint azért, mert a patikában „elkezdtek túl sűrű ol­datot készíteni”. Klinikai vizsgálat Az arc kontúrjai normálisak, az arcbőr kissé beesett, enyhén dehidrált. A tapintás és fájdalomérzékelés meg­tartott, az arc szimmetrikus. A szájnyálkahártya egész­séges, kóros elváltozásnak nincs nyoma. A nyelv enyhén bevont. Mindkét állcsonton teljes lemezes kivehető fog­pótlás, amelyek funkcionálisan és esztétikai szempont­ból még elfogadhatók. Az állkapocsízület és a rágóiz­mok tapintásra, nyomásra nem érzékenyek, krepitáció nem hallható. A szájnyitás nem korlátozott, a rágómoz­gások normálisak. A nyugalmi nyálszekrétum mennyi­sége 0,2 ml/perc, ami fogpótlást viselők esetében meg­felelő. A pszichés anamnézis Az idillikus gyermekkor után, a második világháborút ret­tenetes pusztításként élte meg, ekkorra tehető a már említett súlyos szájfertőzés. Kései házassága beismer­­ten kompromisszum, mind érzelmileg, mind szexuálisan. A házasságból egy leánygyermek született, aki oly­annyira a férj családjának befolyása alá került, hogy érzelmileg mind a mai napig nem a beteget tekinti anyjának. A helyzetet a férj váratlan korai halála vál­toztatta meg. Ekkor a páciens gyermekével egy nagy­városba költözött. Végleges nyugdíjazása után a beteg stabil, de nagyon szűkös anyagi helyzetben él. Szeren­csétlen módon ekkor kerül sor lánya válására is, amit a beteg annak tulajdonít, hogy a lányát a család be­avatkozása miatt nem nevelhette megfelelően. Emiatt lánya válása erős agressziós kitöréseket provokál a betegből, és testileg is megviseli (a páciens átmeneti­leg 49 kilóra lefogy). Ezzel egy időben mintegy „pót­­cselekvésként” kicserélteti protézisét, és elkezdődnek tünetei, amelyek négy éven át gyötrik, míg terápiára kerül.

Next

/
Thumbnails
Contents