Fogorvosi szemle, 2002 (95. évfolyam, 1-6. szám)

2002-10-01 / 5. szám

184

FOGORVOSI SZEMLE ■ 95. évf. 5. sz. 2002.

de a leleteket csak az anamnézis és a fizikális vizsgálat adataival együtt értékelhetjük, mivel a condylus pozíciója normálisan is nagy variabilitást mutat.

A rágóízületeket is érintő szisztémás betegségek, pl. rheumatoid arthritis [23, 26, 45] ízfelszíni destrukciót okozva jelentős mértékű, progrediáló nyitottharapáshoz vezethetnek. Ilyenkor a kórismét a fizikális és radiológiai vizsgálat, valamint a megfelelő szakorvos által elvégzett laboratóriumi és szakvizsgálatok alapozzák meg.

A rágóizmok vizsgálata. A temporomandibuláris rendszer tüneteinek hátterében gyakran akarattól független, elhúzódó izomspazmus áll. Az izomspazmus olyan reverzibilis, védekező jellegű folyamat, amely primer stimulus hatására alakul ki, de maga is kóros következményekhez vezethet. A primer stimulus lehet fájdalmas elváltozás (pl. intraorális fájdalmas kórképek, ízületi gyulladás), de az izmok, inak és kötőszöveti szalagok tartós és megerőltető terhelés is (pl. bruxizmus esetén). Ezenkívül pszichés tényezők is szerepelhetnek az izomspazmus etiológiai tényezőjeként. A spazmus következtében kialakult izomfájdalom általában diffúzabb jellegű, mint az ízületi fájdalom, és palpációval vagy funkcionális vizsgálattal tudjuk vizsgálni. A rágóizmokat relaxált állapotban tapintjuk. Értékeljük a teljes izomtömeget, beleértve az izom eredését és tapadását is.

Azokat az izmokat, amelyek palpációval nem, vagy csak nehezen vizsgálhatók (m. pterygoideus med. és lat.), funkcionálisan vizsgáljuk. Ilyenkor a beteggel olyan állkapocsmozgást végeztetünk, amelyben a kérdéses izom aktív, miközben kezünkkel ellentartunk a mozgásnak. A temporomandibuláris rendszerben is gyakori myofasciális fájdalom szindrómára jellemző, hogy trigger pontok formájában kis feszes területek tapinthatók ki az izmokban.

Elektromiográfia: Felszíni vagy tűelektródokkal végzett elektromiográfiával (EMG) az izmok aktivitása vizsgálható. Arra vonatkozóan vannak adatok, hogy myofasciális arcfájdalom esetén az izomban lévő érzékeny pontok EMG aktivitása fokozott, de ezek az eredmények sajnos nem reprodukálhatók megfelelően. Az izom elektromos aktivitásának növekedéséből nem következtethetünk az izomfájdalom jelenlétére. Nehezíti a vizsgálati módszer használatát, hogy sok tényező befolyásolja a két oldalon általában normális esetben is eltérést mutató izomaktivitást. A fenti nehézségek miatt a klinikai gyakorlatban nem terjedt el az eljárás alkalmazása. Bizonyos esetekben (pl. bruxismus) mobil EMG készülékkel végzett hosszú időtartamú mérések adhatnak a diagnózisunkat és a terápiás beavatkozást is befolyásoló eredményt. Alkalmazhatók a TME kezelésében biofeedback elvén működő mobil EMG készülékek is [19],

Terápia

Mivel a temporomandibuláris elváltozások között nagyon eltérő kórképek is találhatók, természetes, hogy egyedüli hatásos kezelési módszer nincs. A terápiának

mindig az egyénre és a kórképre szabottnak kell lennie. A TME kezelésében alkalmazott módszerek többsége, klinikai tapasztalatokon alapuló tüneti terápiás eljárás. A kezelést befolyásolja az elváltozás stádiuma és aktivitása is. Ugyanazon beteg esetében is egyszer a gyógyszeres, máskor a sebészi vagy fizioterápiás kezelés lehet a legfontosabb. Szem előtt kell tartanunk, hogy a legegyszerűbbnek tekinthető fizioterápiás kezelés módszereit sohasem nélkülözhetjük. Az először választandó terápia lehetőség szerint konzervatív és reverzibilis legyen [9, 30, 48]. Az okklúziós viszonyokat irreverzíbilisen megváltoztató kezeléseket (pl. becsiszolás, teljes rágófelszíni rehabilitáció), és a sebészi beavatkozásokat kezdetben kerülni kell [29]. A konzervatív terápia sikerességi aránya kb. 85-90% [33]. Fontos tudni és a beteget is, felvilágosítani arról, hogy az elváltozások jelentős része (jellemzően a rágóizom eredetű kórképek) hullámzó lefolyást mutatnak, illetve spontán is megszűnhetnek. Ugyanakkor bizonyos fiatal korban is gyakran jelentkező kórképek (pl. irreversibilis discus dislocatio) esetén, ha a beteg nem részesül gyors és hatékony kezelésben, maradandó degeneratív elváltozások alakulhatnak ki. Ezek az elváltozások befolyásolhatják a mandibula növekedését, mely a későbbiekben funkcionális és esztétikai defektushoz vezethet. Ezért fontos, hogy ezek a betegek akut stádiumban az illetékes temporomandibuláris szakrendelőbe kerüljenek ellátásra.

Harapásemelő készülékes kezelés

Mechanoterápiás eszközök, hatásmechanizmusukra teljesen elfogadott teória jelenleg nincs. Fontos szerepük, hogy növelik az okklúzió stabilitását, előnyösebb rágófelszíni érintkezést biztosítanak, mely csökkentheti a rágóizmok, az izületi képletek terhelését [35], Fontos hogy a készülékek megváltoztatják a condylus-vápa közötti térbeli viszonyt, növelik a harapási magasságot, így előnyösebb környezetet teremtenek az ízület regenerációjára. Használatuk során jelentős mértékű placebo effektusukkal (akár 40-50 %) is számolni kell.

A harapásemelők készítése során a terápiás vertikális dimenziót általában úgy állítjuk be, hogy a frontfogak között a készülék 3-4 mm vastag legyen. A discus articularis dislocatiója esetén, nemcsak vertikális harapásemelést biztosítunk, hanem olyan protrúziós helyzetbe állítjuk be a mandibulát, mely megszünteti a dislocatióval járó kattogást, illetve izületi beakadást [3, 34], Ilyenkor a maximális terápiás hatás kifejtése érdekében a betegnek a készüléket rendszerint folyamatosan hordania kell. A szakirodalomban sok, különböző módszerrel elkészített készülék található. Ezek közül a stabilizációs (centrális relációs) készülék a legfontosabb, melynek hatékonysága 70-90% között van [35]. Megfelelő technika mellett mellékhatása gyakorlatilag nincs és rendszeres kontroll mellett hosszú ideig használható. Újabb vizsgálatok szerint rágóizom elváltozások esetén kielégítőnek bizonyult a készülék éjszakai hordása, ízületi kórképeknél pedig a folyamatos hordás volt ered-