Fogorvosi szemle, 2002 (95. évfolyam, 1-6. szám)
2002-10-01 / 5. szám
180 FOGORVOSI SZEMLE ■ 95. évf. 5. sz. 2002. Hosszú ideig az Orvos Egészségügyi Szakszervezet Fogorvos Szakcsoportja Tudományos Bizottságában végzett szervező munkát Balogh Károly oldalán mint titkár. Később, a Kari Tudományos Bizottság elnöke valamint a Kar aspiráns felelőse volt. Oktató munkája mellett több szakterület művelője, kiemelkedő elméleti felkészültségű, fegyelmezett kutatója volt. Munkáját az alaposság, a rendkívüli aprólékosság, a pontosság és megbízhatóság jellemezte. A klinikai fogászat mellett foglakozott a gerostomatológiával, az igazságügyi fogorvostannal valamint fogászati paleopathológiával. Tudományos eredményeit számtalan, közel 150 magyar és idegen nyelven megjelent publikáció fémjelzi. Kiváló nyelvérzékének köszönhetően megtanult németül, angolul és franciául. Kiemelkedő tudományos teljesítményt jelentenek azok a könyvek, melyeknek szerzője volt. Ezek a következők: 1934 Schranz D.: Haláljelenségek 1939 Schranz D.: Bűnügyi mintázás 1944 Schranz D.: Törvényszéki stomatológia 1950 Molnár L.-Schranz D.-Huszár Gy.: Fogpótlástan (1952-ben szlovákul is) 1952 Schranz D.-Huszár Gy. : A fogszuvasodás a Dunántúlon az újabb kőkorszaktól az újkorig (monográfia) 1954 Oravecz P.-Varga l.-Schranz D.-Huszár Gy.: Gyermekfogászat 1962 Balogh K.-Molnár L.-Schranz D.-Huszár Gy.: Gerostomatológia Schranz D.: Igazságügyi fogorvostan (jegyzet) 1973 Schranz D.-Kaán M.: A klinikai fogpótlástani gyakorlatok vezérfonala (jegyzet) Az oktatás és könyvírás mellett tudományos kutatásait is tovább folytatva, azok eredményeként 1970-ben az orvostudományok doktora címet kapta. A Fogorvostudományi Karon ezt a magas tudományos fokozatot Ő érte el először. Azóta is csak két további kollégának sikerült. 1963-ban egyetemi tanári kinevezésével egyidejűleg a Pécsi Orvostudományi Egyetem Stomatológiai Klinikájának igazgatójává nevezték ki. A klinika elhanyagolt szervezeti viszonyait új alapokra helyezte, s a fogpótlástan oktatásával maga is tevékenyen részt vett az oktatási feladatok ellátásában. Hat év pécsi tartózkodás után megpályázta elhunyt tanárának, Molnár László professzornak megürült budapesti katedráját a Fogpótlástani Klinikán, melyet még az évben el is foglalhatott. A Klinikát európai hírű, a tudományos kutatás és az oktatás elismert helyévé fejlesztette. Az akkori körülmények között növelte nemzetközi kapcsolatait, elismertségét. Ez volt utolsó munkahelye, melyről 1975-ben vonult nyugdíjba. Életpályáját az akkori egyik legmagasabb kitüntetéssel, a Munka Érdemrend Arany Fokozatával ismerték el. Nyugdíjba vonulását követően még hosszú ideig mint tudományos szaktanácsadó támogatta utóda és volt klinikája munkáját. Pontossága írásaiban és beszédjében is megnyilvánult. Igénye a szabatos, szakszerű fogalmazásra közismert volt. Különösen érzékenyen reagált a pongyola, idegen szavakkal teletűzdelt megnyilvánulásokra. Mindig ragaszkodott a magyar szavakhoz, kifejezésekhez, s ezt munkatársaitól, sőt a hallgatóságtól is megkövetelte. Igazi tanár volt, a szó legnemesebb értelmében, akinek fontos volt hazája kultúrája, anyanyelve. Búcsúzunk Öntől, Professzor Úr. Önnel a Fogorvostudományi Kar alapító tanárainak már mindegyike a sírba szállt. Munkájuk azonban követőkre talált, számos tanítványuk folytatja az Önök által megkezdett munkát, és ebben a vizuális, felületességre csábító világban is őrzi az alapítók szellemét. Ég Önnel, Professzor Úr. 2002. július dr. Fejérdy Pál, dr. Kóbor András
