Fogorvosi szemle, 2002 (95. évfolyam, 1-6. szám)
2002-08-01 / 4. szám
FOGORVOSI SZEMLE ■ 95. évf. 4. sz. 2002. 163-167. SZTE ÁOK Fogászati és Szájsebészeti Klinika, Szeged Szájpadhasadékos betegek protetikai rehabilitációja rögzített fogművekkel (Esetismertetés) DR. RADNAI MÁRTA, DR. KOCSIS ANDRÁS, DR. KOCSIS S. GÁBOR, DR. FAZEKAS ANDRÁS A szájpadhasadékos betegek esetében a komplex terápia mellett is gyakran szükséges a protetikai rehabilitáció a hiányzó fogak pótlására, a maxilláris hypoplázia, a rendellenes okklúziós viszonyok és a fennmaradó palatinális defektus korrigálására. Definitiv pótlások készítése csak a fog ívek növekedésének befejezésekor, a stabil maxilla-mandibula viszony kialakulásakor, a sebészi és fogszabályozó kezelés befejezése után lehetséges, általában 18 éves kor után. A protetikai rehabilitációt az ortodonciai kezelés befejezése után azonnal el kell kezdeni, hogy az elkészült fix pótlás a retenciós lemez szerepét is átvehesse. Rögzített pótlás készítésének lehetősége elsősorban a processus alveoláris defektusának mértékétől, a meglévő fogak számától, fogíven belüli elhelyezkedésétől és tengelyállásától függ. A felső ajak megfelelő kiemelése és megtámasztása érdekében a hídtestet szinte minden esetben a processus alveolaris elé kellett helyezni. Ezért és a fogak esetleges mobilitása miatt is általában extenziós híd készítése szükséges, esetenként a hídtest formájának speciális kialakításával. Kulcsszavak: szájpadhasadék, protetikai rehabilitáció, rögzített fogpótlások, extenziós híd Az orofaciális régió veleszületett rendellenességei közül az ajak és szájpadhasadék a leggyakoribb, hazánkban 1986-os adatok szerint 2%0 [2]. A hasadék a deformitás kiterjedésétől függően okoz esztétikai és funkcionális problémákat a beteg számára. A szájpadhasadékos betegek kezelése különböző területen dolgozó specialisták összehangolt munkáját követeli meg. Az interdiszciplináris team tagjai: genetikus, gyermekorvos, fül-orr-gégész, gyermeksebész, szájsebész, plasztikai sebész, aneszteziológus, ortodontus, gyermekfogszakorvos, logopédus, foniáter, auditológus, profetikus és pszichológus [9, 10, 11], A komplex terápiát már születéskor el kell kezdeni. A team tagjai kezelési tervet készítenek az adott esetre, eldöntik a szükséges beavatkozásokat és azok optimális időpontját. A komplex terápia mellett is gyakran szükséges a protetikai rehabilitáció a hiányzó fogak pótlására, a maxilláris hypoplázia, a rendellenes okklúziós viszonyok és a fennmaradó palatinális defektus korrigálására. Definitiv pótlások készítése csak a fog ívek növekedésének befejezésekor, a stabil maxillamandibula viszony kialakulásakor, a sebészi és fogszabályozó kezelés befejezése után lehetséges, általában 18 éves kor után. A protetikai rehabilitációt az ortodonciai kezelés befejezése után azonnal el kell kezdeni, hogy az elkészült fix pótlás a retenciós lemez szerepét is átvehesse és véglegesítse az eredményt [1,3]. A protetikai kezelés célja a rágókészülék funkciójának, a beszédnek és az arc esztétikájának a javítása. A fogművel helyre kell állítani az optimális okklúziós és artikulációs viszonyokat, a fogívek szabályos lefutását, figyelembe véve a perioprotetikai szempontokat. A protetikai rehabilitációnak preventív szerepet is be kell töltenie, meg kell előzze a rágókészülék további károsodását. A szájpadhasadékos betegek esetében fontos célja a fogpótlásnak a felsőajak és az orralap megtámasztása és kiemelése, ami az arc harmóniája szempontjából elengedhetetlen [13]. A fogmű esetenként a mobilis praemaxilla rögzítését is biztosítja; ez extenziós híd készítését teheti szükségessé [5, 6], A protetikai rehabilitáció kivitelezését több tényező is nehezíti, így a felső fogív szagittális irányú megrövidülése és transzverzális irányú beszűkülése, a maxilla retrognát helyzete, maxilláris hypoplázia, pszeudoprogénia, csont és lágyrész defektusok az állcsontgerinc területén, szabálytalan fogív, a meglévő fogak alaki, helyzeti és számbeli rendellenességei, a normálistól eltérő okklúziós és artikulációs viszonyok, keresztharapás, a vesztibulum mélységének csökkenése, nem megfelelő tengelyállású fogak, oronazális fisztula, heges és feszes nyálkahártya és felső ajak [4, 7, 8, 12], A protetikai munkát minden esetben az ortodontussal történő megbeszélés és körültekintő tervkészítés előzi meg. A tanulmányi mintákat artikulátorba gipszelve értékelhető az okklúzió, a pillérfogak helyzete és a processus alveolaris hiányának mértéke. Amennyiben lehetséges, rögzített pótlás készítésére törekszünk. A fix fogpótlás előnye, hogy sínezi a fogakat, viselése komfortosabb, mint a kivehető fogpótlásé, a kezelése egyszerűbb, esztétikusabb, nem szűkíti be a nyelv mozgásterét, és a beteg számára pszichésen jól elfogadható. A rög-Érkezett: 2002. január 3. Elfogadva: 2002. február 25.
