Fogorvosi szemle, 2002 (95. évfolyam, 1-6. szám)
2002-08-01 / 4. szám
FOGORVOSI SZEMLE ■ 95. évf. 4. sz. 2002. 159-162. Semmelweis Egyetem, Konzerváló Fogászati Klinika, Budapest Retrakciós fonalak folyadékfelvevő képességének kinetikai vizsgálata DR. CSEMPÉSZ FERENC, DR. VÁG JÁNOS, DR. FAZEKAS ÁRPÁD Korona vagy hídpótlás készítésekor az ínybarázda vertikális és horizontális irányú tágítása a pontos lenyomatvétel általánosan ismert előfeltétele. A jelen gyakorlatban leginkább a mechanikai-kémiai tágítás terjedt el, amihez különböző vérzéscsillapító vegyületek oldataiba mártott retrakciós fonalakat használnak. Nincs információnk arra vonatkozólag, mi szabályozza a fonalak tágítófolyadék-megkötő képességét. Az ismertetett vizsgálatok célja a fonalak maximális telítődési idejének meghatározása, valamint a folyadékfelszívási folyamat standardizálása volt. Ezért a szerzők három különböző vastagságú retrakciós fonal folyadékfelvevő képességét vizsgálták 4 sulcustágító oldat esetén. Eredményeik szerint a felszívódás kinetikája az idő függvényében lineáris rendszerben logaritmikus összefüggéssel, az alábbi általános egyenlettel írható le: y = k + k’ • lg x, ahol k és k’ a retrakciós fonal és a sulcustágító folyadék minőségétől egyaránt függő empirikus állandók. Kimutatták továbbá, hogy a méretre vágott fonalakat felhasználás előtt a sulcustágító folyadékban legalább 20 percig áztatni kell. A folyamat standardizálásához a felszívódási művelet előtt, a száraz fonalakban lévő légbuborék zárványokat manuális préseléssel el kell távolítani. Kulcsszavak: retrakciós fonal, folyadékfelvétel, kinetika, gingivális sulcus Az ínybarázda vertikális és horizontális irányú tágítása a pontos lenyomatvétel általánosan ismert előfeltétele. Az eljárás különös jelentőségű azokban az esetekben, amikor szuvasodás, esztétikai okok vagy a szükséges retenció miatt a koronaszél az ínybarázdába vagy annak közelébe kerül. A sebészi beavatkozáson kívül az irodalomban a mechanikai és a mechanikai-kémiai sulcustágítási módszerek ismertek [1, 2]. A jelenkori gyakorlatban leginkább a mechanikai-kémiai tágítás terjedt el, amihez különböző vérzéscsillapító vegyületek oldataiba mártott, illetve ezekkel előzetesen impregnált fonalakat használnak [3,4,5]. Alapvető követelmény, hogy a felhasznált anyag hatékony legyen, ne okozzon irreverzibilis szövetkárosodást, ugyanis a lágyrészek védelme kiemelkedő fontosságú a tágítás során, és ne legyen káros szisztémás hatása sem. A gyógyszerrel átitatott fonalaknak a megfelelő sulcustágító hatás mellett, kellő vérzéscsillapító hatással kell rendelkezniük, hogy a preparálás során esetleg megsérült marginalis gingivát vértelenítsék, ugyanakkor természetesen törekedni kell a vértelen csonkszéli preparálásra. Lehetőség szerint gátolniuk kell a sulcusfolyadék képződését, ill. fel kell szívni azt. Korábbi ez irányú vizsgálatokban kimutatták, hogy a hatóanyagot nem tartalmazó fonalak vérzéscsillapításra kevésbé alkalmasak, mint például az alumínium-szulfáttal vagy adrenalinnal átitatottak [6]. Alumínium-klorid-oldattal történt előzetes átitatás nem csökkentette a fonalak crevicularis folyadék felszívó képességét [7], De Camargo és mtsai Érkezett: 2001. április 17. Elfogadva: 2001. szeptember [8] azt tapasztalták, hogy a retrakciós fonalak által felvett vérzéscsillapító folyadékok nem befolyásolták a lenyomatanyagok kötését és pontosságát. Mások viszont úgy találták, hogy bizonyos gyógyszerek gátolhatják a polivinil-sziloxánok polimerizálódását [9]. Az ismert sulcustágítási módszerek között a retrakciós fonalak használata okoz legkisebb ínyszöveti károsodást [1], Rövid időtartamú alkalmazás során a gingiva nem sérült, de 30 percnél hosszabb kontaktidő után a sulcus epithelium károsodott, ami csak 10 nap elmúltával regenerálódott [4], Alumínium-klorid és alumíniumszulfát oldatok alkalmazásakor nem tapasztaltak szisztémás hatást [5, 10]. Adrenalin esetében ezzel a hatással is számolni kell [11]. Ha 2,5 cm hosszúságú fonalakat használunk, azok a szokásos 1mg/ml koncentrációjú oldatból 0,2-1 mg adrenalin felvételére képesek, ami teljes felszívódás esetén az egészséges felnőtt maximális dózisának [3] többszöröse lehet. Kellam és mtsai [12] vizsgálatai szerint 5-15 perc kontaktidő után az impregnált fonalak adrenalintartalmának 64-94%-a tűnt el az ínybarázdából. Megfelelő vérzéscsillapítás eléréséhez nyilvánvalóan az áztatás során a fonal által felvett gyógyszeroldat mennyisége kulcsfontosságú tényező. A felvehető hatóanyag mennyisége a fonal hosszán ill. vastagságán, szerkezetén, nedvesedési tulajdonságain túlmenően az áztatási időtől is jelentősen függ. Minthogy adott fonalméret esetén az oldatok ínykeringésre kifejtett hatása várhatóan függ a sulcushámon átjutó gyógyszeroldat
