Fogorvosi szemle, 2002 (95. évfolyam, 1-6. szám)
2002-08-01 / 4. szám
FOGORVOSI SZEMLE ■ 95. évf. 4. sz. 2002. 145 mutatták (V. táblázat). A radiológiai csonttelődés átlagos mértéke alig haladta meg a 3 mm-t ( 3.37 ± 2.39) (VI. táblázat). Itt szintén a háromfalú csonttasakok esetében volt statisztikailag is szignifikáns csontos telődés kimutatható 12 hónappal a műtét után (4.50 ± 0.50) (VII. táblázat). Amennyiben a háromfalú csonttasakok nélkül vizsgáltuk a többi 15 parodontális defektus radiológiai változását, elég csekély javulás volt megfigyelhető a csontnívó alakulásában, annak ellenére, hogy klinikailag sok esetben nagyon megnyugtató, gyulladásmentes állapotot és jelentős klinikai tapadásnyereséget észleltünk a 12. havi kontroll során. I. táblázat Vizsgálatba bevont személyek demográfiai adatai Férfi Nő Összes Létszám 11 10 21 Átlagéletkor 50,9 ±9,0 40,2 ± 8,1 46,1 ± 10,1 Legfiatalabb 36 24 24 Legidősebb 66 49 66 Kimaradt 1 2 3 II. táblázat A vizsgálatba bevont parodontális defectusok típusa Parodontális lézió Vizsgálatba bevont Sikeresen követett Háromfalú csonttasak furcatio érintettség nélkül 4 4 Két falú csonttasak 4 4 Háromfalú csontasak + Furcatio érintettség 4 3 Circularis csonttasak 2 2 Hemiseptum 1 1 Palatinalis csontkráter 3 2 Fogatlan gerinc melletti csontkráter 3 2 Összes 21 18 III. táblázat Műtéti komplikációk és a vizsgálat felfüggesztése Postopertív panaszok Esetszám Postoperativ gyulladás 2 A csontpótló jelentős mennyiségű kilökődése közvetlenül a műtét után 6 Sebgyógyulási komplikáció 2 Rossz postopertív szájhigiéné 4 Együttműködés hánya 4 Kizárás 3 IV. táblázat A fogaknál mért legrosszabb szondázási mélység, tapadásveszteség és ínyrecessio műtét előtt és 12 hónappal a műtét után 18 értékelt defektus Szondázási Tapadás íny mélység veszteség recessio 9,50 + 2,34 11,31 ±1,99 1,81 ±2,18 3,62 ± 1,57* 6,50 ± 2,09* 2,87 ± 1,82 * statisztikailag szignifikáns p < 0,05 V. táblázat A háromfalu csonttasakokban mért legrosszabb szondázási mélység, tapadásveszteség és ínyrecessio műtét előtt és 12 hónappal műtét után 4 értékelt defektus Szondázási Tapadás íny mélység veszteség recessio 11,75 ± 1,61 12,25 ±2,58 0,62 ±1,08 3,87 ± 1,47** 6,00 ±1,17* 1,87 ±0,73 * statisztikailag szignifikáns p < 0,05 ** statisztikailag szignifikáns p < 0,01 VI. táblázat A radiológiai csonttelődés mértéke 12 hónappal műtét után 12 értékelt defektus A csonttassak legmélyebb pontja műtét előtt* A csonttasak legmélyebb pontja 12 hónappal műtét után* Csonttelődés Átlag 9,83 ±3,13 6,29 ± 3,58 3,37 ± 2,39 Legjobb 15 mm 8 mm 7 mm Leggyengébb 14 mm 14 mm 0 mm * A zománc-cement határ és a csonttasak legmélyebb pontja közötti távolság VII. táblázat A radiológiai csonttelődés mértéke 12 hónappal műtét után 4 háromfalu csonttasak értékelése A csont-A csonttasak tassak leglegmélyebb Csontos mélyebb pontja 12 hó- telődés pontja műtét nappal mutet előtt* után* Átlag 8,00 ±1,187 3,50 ± 1,80* 4,50 ±0,50 * A zománc-cement határ és a csonttasak legmélyebb pontja közötti távolság * statiszhtikailasg szignifikáns p < 0,05 Megbeszélés Nagyon szűk azoknak a beavatkozásoknak a köre, amelyek valóban új parodontális kötőszövetes tapadást és jelentős mértékű csontregenerációt eredményezhetnek. Klinikailag kielégítő parodontális tapadás kialakulása várható már a subgingivális tasakkürettől és gyökérsimítástól, a módosított Widman-műtéttől, a coronálisan elcsúsztatott lebenyes műtétektől is. A különböző csont és csontpótlók beültetése, valamint az ún. irányított regenerációs műtétek klinikailag és radiológiailag is igazolható parodontális szövetregenerációt ill. reparációt biztosítanak [1, 6, 18]. A beavatkozás sikerének megítélése azonban komoly korlátokba ütközik. Klinikai és radiológiai vizsgáló módszerekkel ugyanis nem lehet eldönteni, hogy a látszólagos tasakredukció, ill. tapadásnyereség/ csont telődés valódi kötőszövetes tapadás kialakulá
