Fogorvosi szemle, 2002 (95. évfolyam, 1-6. szám)
2002-06-01 / 3. szám
120 FOGORVOSI SZEMLE ■ 95. évf. 3. sz. 2002. A csontpótlás lehetőségei, a csontpótlásra alkalmazható módszerek értékelése A csont pótlására sokféle anyag (transzplantátum, graft) és technika alkalmazható: autogén- (a saját szervezetből származó), allogén- (azonos faj más egyedéből származó), alloplasztikus- (szintetikus), vagy xenogén(más faj egyediből származó) forrásból nyert graft, GBR (guided bone regeneration, membrán) technika, oszteodisztrakció, vagy a csontképződést fokozó faktorok, ún. BMP-k (bone morphogenetic protein) felhasználása [5]. Fenti módszerek értékelésekor az alábbi szempontokat kell figyelembe venni: 1. Jó hosszú távú csontosodás elérése, a graft anyag átépülése (remodelling) 2. Lehetőség szerint legkisebb műtéti terhelés 3. A felhasznált csontpótlóval szemben ne alakuljon ki immunválasz 4. Legyen infektológiai szempontból tiszta (fertőzés átvitel kizárása) 5. Költségek A csontrekonstrukció területén mind a mai napig az oszteogén mechanizmussal csontosodó saját csont transzplantátum különféle formái (érnyeles, érnyél nélküli blokk, csontőrlemény) tekinthetők mértékadónak (gold standard), ezek adják a legjobb eredményt. Hátrányuk azonban, hogy a donor terület feltárása egy második műtéti beavatkozást feltételez, ennek valamennyi veszélyével (nemes képletek sérülése, posztoperatív fájdalom, fertőzés stb.) és költségvonzataival. E hátrányok miatt lépett fel az igény az allogén (kadáverekből nyert, kezelt, tisztított, csontbankban tárolt), alloplasztikus (szintetikus) és a xenogén (állati, főként bovin eredetű) csontpótló anyagok iránt. Utóbbiak azonban csak oszteokonduktív hatást fejtenek ki a szervezetben, a regenerációt nem serkentik, csak helyfenntartó, az erek benövését irányító, a csontosodáshoz szervetlen anyagokat biztosító szerepük van. ígéretesnek tűnik a csak oszteoinduktív mechanizmussal ható BMP-k (elsősorban a rekombináns DNS technikával előállított humán rhBMP-2) alkalmazása a csontregenerációra [4, 13, 16, 25], ennek előállítása azonban jelenleg igen drága és használatával kapcsolatban még sok a megválaszolatlan kérdés. A csontregeneráció egyik nagy kérdése, hogy a gyakorlatban széles körben alkalmazott oszteokonduktív csontpótló anyagokat hogyan lehetne oszteoinduktív hatóanyaggal kombinálni, ezáltal a csontosodás hatékonyságát a saját csont transzplantátuméhoz közelíteni. Az egyik lehetséges válasz a beteg saját véréből előállítható trombocyta-szuszpenzió (platelet-rich plasma) és az ebben megtalálható növekedési faktorok felhasználása. A platelet-rich plasma alkalmazásának előzményei Csontdefektusok feltöltéséhez használt sajátvér-preparátum alkalmazására a maxillofaciális sebészetben már az 1960-as évekből is van irodalmi utalás [32], Akkor teljes vért, vagy annak centrifugált (sejtdús) frakcióját használták fel - antibiotikummal keverve - cisztaüregek kitöltésére. Trombocyta-koncentrátumot (platelet-rich plasma elnevezéssel) évtizedek óta alkalmaznak a vértranszfúziós készítmények sorában, valamint a trombocyta-aggregáció és az ezzel kapcsolatos betegségek etiopathogenezisének kutatása céljából. A platelet-rich plasma (PRP) klinikai felhasználásához a sebészet (elsősorban a mellkas-, szív- és érsebészet) területén hosszú idő óta alkalmazott ún. szövetragasztók (fibrin készítmények) vezettek el [15, 22, 23, 39]. A szövetragasztók lényege, hogy a szolubilis fibrinogén gél állapotú fibrinné alakul, ezáltal alkalmassá válik szövethiányok kitöltésére, vérzéscsillapításra. Régóta ismert tény, hogy a fibrinogén-fibrin átalakulás sebgyógyulást elősegítő hatásán túl egyes növekedési faktorok is felszabadulnak a preparátumban található sejtes elemekből [22], A szövetragasztókat eleinte vérbankok állították elő válogatott donorokból nyert vérből, a fertőzésveszély és immunológiai problémák [41] miatt azonban felmerült az igény saját vérből való előállításukra [10, 26, 30, 35]. A maxillofaciális sebészetben csontpótlás kapcsán a csontpótló anyag tömörítésére, rögzítésére is alkalmazták a szövetragasztókat [3, 11, 12, 42], Először Tayapongsak és mtsai [36, 37] írták le a saját vérből előállított fibrin készítmény (autologous fibrin adhesive (AFA)) csontosodást elősegítő hatását, ennek okát a kialakuló fibrinháló oszteokonduktív hatásával magyarázták [31]. A fibrin dúsítása kapcsán létrejövő trombocytadúsulás és a trombocyta faktorok szerepének felismerése vezetett el a trombocyta-szuszpenzió (platelet-rich plasma) klinikai felhasználásának gondolatához. A platelet-rich plasma alkalmazásának háttere A platelet-rich plasma alkalmazásának elméleti háttere A trombocyták három faktort tartalmaznak, amelyeknek jelenlegi ismereteink szerint szerepük van a csontosodásban. A PDG F (platelet derived growth factor) legfontosabb szerepe a mitogenezis, az angiogenezis és a makrofág aktivitás serkentése [1, 29]. A TGF (transforming growth factor) az oszteoblaszt prekurzor sejtek kemotaxisát és mitogenezisét segíti elő és az oszteoklaszt gátlás által a csontrezorpciót akadályozza [24, 27, 28]. Az IGF (insulin-like growth factor) szintén az oszteoblaszt sejteket stimulálja [9]. E faktorok lényeges szerepet játszanak az új csont képződésében [7, 8, 19]. A platelet-rich plasma preparálásának gyakorlati háttere A vér centrifugálása során három fő frakció keletkezik, melyek szabad szemmel is jól elkülöníthetőek egymástól ( 1. ábra). A kémcső alján a sejtdús frakció vagy
