Fogorvosi szemle, 2002 (95. évfolyam, 1-6. szám)
2002-06-01 / 3. szám
108 FOGORVOSI SZEMLE 95. évf. 3. sz. 2002. dés fokozódásával együtt növekedtek (6. ábra). Az átlagérték 0,7, 1,0 és 1,25 mm-es menetemelkedések mellett 28,86, 30,48 és 31,12 MPa volt. Szignifikáns eltérést a 0,7 és 1,0, valamint a 0,7 és 1,25 mm-es menetemelkedésű csoportok között találtunk. hengeres kúpos 4. ábra. Hengeres és kúpos próbatestek kiszakítása során számított átlagos feszültségnagyság 10-°os ferde felszín 15-°os ferde felszín 5. ábra. 10 és 15°-os ferde felszínen ható kiszakítóerő esetén a próbatestek kiszakításához szükséges átlagos feszültségértékek Megbeszélés Modellkísérletünkkel az állatkísérletek során csontba ültetett implantátumokat akrilátba ágyazott fém próbatestekkel helyettesítettük. Célunk az volt, hogy az osszeointegráció során ható rendkívül bonyolult biológiai és kémiai hatásoktól függetlenítve vizsgálhassuk az implantátumok geometriai jellemzőinek hatását a recipiens anyagbeli rögzítettségre. 6. ábra. Eltérő csavarmenet-emelkedés esetén a kiszakításhoz szükséges átlagos feszültségértékek. Az 1. oszlop 0.7 mm-es, a 2. 1.0 mm-es, a 3. 1.25 mm-es menetemelkedés esetében mért értékeket mutatja. Szignifikáns eltérést az első és a harmadik, illetve az első és a második csoport között találtunk p<0.01 A vizsgálataink során mért feszültségértékek átlaga (14,91 MPa) jól korrelál a szakirodalomban talált akrilát-titán felszíneken mért feszültségértékekkel (12- 17 MPa) [10,23]. Méréseink eredményei azonos nagyságrendűek voltak a csonthoz csontcementtel rögzített titánkorongok esetében mért értékekkel (11,96 MPa) [33] és néhányszorosa volt az állatkísérletes push-out tesztben mért feszültségértékeknek (4,9 MPa, illetve 2,13 MPa) [8, 22], Azonos átmérőjű, különböző hosszúságú próbatesteket vizsgálva, a kiszakítási feszültségértékek és a beágyazási hossz között nem találtunk összefüggést. Ez nem meglepő, hiszen a nagyobb beágyazási hossz nagyobb érintkező felületet eredményez a próbatest és az akrilát között, és az érintkező felület nagyságával együtt nő a rögzítőerő is. Tekintve, hogy a feszültségérték számítási képletének nevezőjében is szerepel a beágyazási hossz által meghatározott érintkező felületnagyság, a nagyobb hossznál mért nagyobb rögzítőerőt kompenzálja a nevezőben szereplő nagyobb felület. A számított feszültségértékeket a próbatest-átmérő függvényében ábrázolva, a két érték között fordított arányosságot találtunk. Hasonló eredményre jutottak Kido és misai [17] különböző átmérőjű csavarmenetes implantátumokat kadavercsontból kiszakítva. Ők a magyarázatot az eltérő csontszerkezetben keresték. Esetünkben ez nem lehet magyarázat, hiszen a modell egyik pozitívuma éppen a befogadó környezet szerkezetének állandósága. Mi azzal a feltételezéssel magyaráztuk ezt az eredményt, hogy lévén az alátámasztási felület nyílása azonos nagyságú, kisebb átmérőjű próbatest esetén az akrilát mintegy „meghúzódik” és erőteljesen ráfeszül a fémfelszínre. Nagyobb átmérő esetén, a próbatest palástfelszíne és az alátámasztási felület nyílása közötti távolság kisebb, így a „meghúzódás” jelenségének a szerepe jelentéktelenebb (7. ábra).
