Fogorvosi szemle, 2002 (95. évfolyam, 1-6. szám)
2002-06-01 / 3. szám
94 FOGORVOSI SZEMLE ■ 95. évf. 3. sz. 2002. a klinikai parodontális tapadás nívóját (PTN). Az utóbbi értékeket a zománc-cement határ és a tasakmélység legmélyebb pontja közötti távolság adta. Standard beállítású, hosszú tubussal készült fogászati röntgenfelvételen határoztuk meg a parodontális csontnívót. A fogak helyzetét a filmhez és a filmtartóhoz kemény szilikon lenyomatblokkal rögzítettük, amelyet a követéses röntgenvizsgálatok alkalmával egyértelműen vissza lehetett helyezni a vizsgálandó fogcsoportra. Hat hónappal a műtét után ismételten rögzítettük az előbbi klinikai paraméterek, és a fogakról újabb standard beállítású röntgenfelvétel készült. Sebészeti technika Minden műtétet helyi érzéstelenítésben végeztünk. Intracrevicularis metszés után lebenyes feltárásból a fogfelszíneket parodontális kürettekkel és ultrasonikus depurátorral tökéletesen letisztítottuk és lesimítottuk. Az alveoláris csontnívó határát a fog felszínén egy nagyon kis méretű gömbfúróval ejtett kis bevágással jelöltük meg [36]. Ez a bevágás jelöli majd a hisztológiai vizsgálat során az eredeti tapadási nívó legkoronálisabb határát. így bármely cement vagy csont, amely ettől a jeltől koronálisabban alakul ki a műtét után, de nívó képződött, új szövetnek tekintendő. Műtét alatt a parodontális intraossealis csontkráter mélységét Williams-szondával határoztuk meg, megmérve az alveoláris csontszél és a csonttasak legmélyebb pontja közötti távolságot. Majd a sebet alaposan, steril fiziológiás sóoldattal kiöblítettük és random módon vagy felszívódó GTR membránt, vagy EMP-t alkalmaztunk. A GTR membránnal kezelt fogak gyökérfelszínén nem alkalmaztunk savas kondicionálást. Az EMP esetében az előírásnak megfelelően a cementfelszínt 3 percig 24%-os EDTA-zselével kezeltük. A megfelelő méretű felszívódó membránt (Resolut) a fogakra illesztettük, és olyan módon adaptáltuk, hogy az a csontdefektuson minden oldalon legalább 2-3 mm-rel túlérje. A membránt felszívódó fonallal, felfüggesztett matracöltéssel rögzítettük a fognyakon. Az EMP-nal kezelt fogaknál a kondicionálás után a felesleges EDTA-réteget steril fiziológiás sóoldattal lemostuk, majd a két komponensből összekevert gél állapotú Emdogaint a fog felszínére felvittük, és a zselével az intraossealis tasakot feltöltöttük. Mindkét esetben a lingualis és buccalis ínylebeny-széleket interdentális horizontális vagy verticalis matracöltésekkel pontosan és a lehető legszorosabban egyesítettük. A műtét után egy hétig napi 1 gramm Amoxicillint és hat hétig, naponta két alkalommal 10-10 ml 0,2%-os chlorhexidines öblítést rendeltünk. A műtét utáni 14. napon a varratokat eItávoIítottuk. A műtétet követő hat hónapban kéthetente a beteget professzionális fogtisztításra visszarendeltük. Radiológiai értékelés A fogászati röntgenfelvételeket véletlenszerűen párosítottuk össze, függetlenül attól, hogy a műtét előtt vagy a műtét után hat hónappal készültek-e. A felvételeket videokamerával digitalizálva komputerbe tápláltuk [11, 15]. A csontveszteség mértékét két független vizsgáló értékelte speciális komputerprogram segítségével. Előre meghatározott anatómiai mérőpontok és a csontlézió-referencia pontjai alapján mérték a zománc-cement határ vagy a tömés-koronaszél és a csontszél illetve a csonttasak legapicalisabb pontja közötti távolságot [2], Amennyiben a röntgenen több csontkontúr látszott, mindig a legapicalisabb pontot vettük alapul [11], A program értékelte a műtét előtti első és 6 hónappal a műtét után készült második felvétel paramétereit. A 14 röntgenfilm-pár komputeres értékelését végeztük el [12]. Biopsia és histológiai preparáció Hat hónappal a műtét után a klinikai és radiológiai paraméterek rögzítését követően lebenyes feltárásból a teljes fogat, illetve többgyökerű fog esetében a dissectióra váró fogrészt a környező parodontális csonttal és gingivális szövettel együtt eltávolítottuk. A második műtéti beavatkozást követően a beteget komplett protetikai rehabilitációban részesítettük. A biopsiás anyagot 10%-os neutrális formaldehidban fixáltuk, majd EDTA-ban decalcináltuk, és dehidrálás után paraffinban beágyaztuk. Mesio-distalis irányú sorozatmetszeteket készítettünk a fog hossztengelyével párhuzamosan, és hematoxilineosin, valamint aldehyd-fuchsin-Halmi-módszer szerint megfestettük [37], A lineáris méréseket minden esetben három, egymástól 100 pm távolságban lévő szegmentben végeztük el. Statisztikai analízis Mindig a defektus legsúlyosabb értékeit vettük számítási alapul. Az értékeket mint átlag ± standard deviáció (SD) fejeztük ki. A csoportok közötti különbséget statisztikailag szignifikánsnak tekintettük, amennyiben P < 0,05. A normál értékek meghatározása után a műtét előtti és utáni értékeket kétmintás t-próbával hasonlítottuk össze. Az összes normál eloszlású paraméter varianciáját F-teszttel ellenőriztük. A klinikai és radiológiai paraméterekben a kiindulási értékekhez viszonyított változásokat a két csoport között egymintás t-próbával ellenőriztük. A folytonos változók közötti korrelációt Pearson-teszttel értékeltük. Lineáris korrelációs koefficienst számoltunk a klinikai, radiológiai és hisztológiai paraméterek közötti egyezések értékelésére.
