Fogorvosi szemle, 2002 (95. évfolyam, 1-6. szám)

2002-02-01 / 1. szám

FOGORVOSI SZEMLE ■ 95. évf. 1. sz. 2002. 3-13. Semmelweis Egyetem Fogorvostudományi Kar Szájsebészeti és Fogászati Klinika Az ajak-szájpadhasadék sebészet hazai helyzete az orthodoncia-állcsont orthopédia, a maxillo-facialis sebészet és a rekonstrukciós sebészet szemszögéből DR.BARABÁS JÓZSEF A szerző áttekinti az ajak-szájpadhasadékos betegek gyakoriságára és ellátására vonatkozó irodalmat. Ismerteti a ke­zelésben leggyakrabban alkalmazott műtéttípusokat. Hangsúlyozza a teammunka fontosságát, részletesen tárgyalja a sebészeti és orthodonciai feladatokat. Bemutatja és általánosan bevezetésre javasolja az általunk régóta alkalmazott ajak- szájpadhasadék kezelési tervet. Az EuroCleft project elvei alapján javasolja valóban működő hazai hasadékos centrumok létrehozását. Kulcsszavak: ajak- szájpadhasadék, állcsontorthopedia, rekonstrukció, hasadék-centrum Az ajak-szájpadhasadék a dongaláb után (2,0-2,3 ez­relék) a második leggyakoribb fejlődési rendellenesség (1,1-1,5 ezrelék). Az első adatokat az 1930-as évek táján tették közzé [18, 66], mikor a gyakoriság 1 ezrelék körül mozgott. 40 évvel későbbi adatok az esetek megduplázódá­sát mutatták [13, 49], Ez a magyar lakosságra vonat­koztatva - a gyakoriságot 1,5 ezreléknek véve - azt jelenti, hogy az ellátásra szorulók száma évente kb. 150 fővel nő. Ezt 18-cal kell szoroznunk ahhoz, hogy egy adott időpontban a speciális ajak- és/vagy száj­­padhasadékos gondozásra, ellátásra szorulók számát megkapjuk (18 életévig), ami kb. 2700 főt jelent. Ennek a fejlődési rendellenesség jelentőségét a gya­koriságon túl az adja, hogy amennyiben a kezelés nem megfelelően történik, felnőtt korra eltorzult arcú, a hallási és beszédzavar miatt a környezete figyelmét azonnal fel­keltő, és rendkívül sok szociális problémával küszkö­dő, ún. „arcnyomorék” ember jön létre (2., 3., 4., 5. ábra). A rendkívül hátrányos külső megjelenés miatt az ókor­tól kezdve történtek próbálkozások a probléma megol­dására, melyek a legújabb időkig szinte kizárólag sebészi jellegűek voltak. Az orvostudomány fejlődése révén az elmúlt 50 évben olyan mennyiségű új ismeretanyag gyűlt össze, hogy az ajak-szájpadhasadék kérdését nem vá­laszthatjuk külön az arc- és agykoponya egyéb fejlő­dési rendellenességeitől. Ezeket ma komplex fejlődési zavaroknak tekintjük, és a kezelésük is komplex. A kér­dés ma elsősorban az, hogy az egyes diszciplínák mi­lyen szinten tudnak ennek az elvnek megfelelni, és mi a helyzet Magyarországon? Az összehasonlítást részben irodalmi adatok alapján, részben Nyugat-Európa több, hasadékosokat is ellátó centrumában eltöltött közel 4 év alatt szerzett tapasz­talataim alapján végeztünk el (Jena, Tübingen, Ulm, Ham­burg, Linz). A hasadékok általában anatómiailag típusos, állandó helyen találhatók, mégis meglehetősen gazdag a variá­ció. Ehhez jönnek az atípusos, ún. syndromális archa­­sadékok, melyek rendkívül bonyolulttá teszik a képet. Ma több pathogenetikai és kevesebb anatómiai alapú beosztás van. A jelenlegi cranio-faciális sebészeti el­veken alapuló beosztás [60] a „hagyományos” mellett egyre fontosabb szerepet kap. A tan- és kézikönyvekben a pathofiziológia és a se­bészi terápia kapja a legnagyobb hagsúlyt, holott a mai kezelési koncepció lényegét nem elsősorban a hasadék­­zárás, hanem egy sor egymásra épülő, egymást kiegé­szítő kezelés jelenti. A mai problémák legfőbb forrása sem a sebészeti technika. Sokkal inkább a nem megfelelően megválasz­tott és nem megfelelő időben elvégzett beavatkozások következményeként, a betegség alaptermészetéhez tar­tozó koponyatorzulások, továbbá az egyéb, súlyosabb, nehezebben korrigálható, ún. secunder torzulások lét­rejötte [42], A Semmelweis Egyetem Szájsebészeti Klinikáján al­kalmazott és más ellátó helyeken is javasolt hasadékos ellátási-kezelési tervet és a szükséges dokumentációt az 5. ábra mutatja be. Az eredményes gyógyítás alap­­feltétele a korai kezelésbe vétel, a folyamatos és terv­szerű gondozás. A következőkben ezeket az 1. ábra szerint fogjuk részletezni. 1. Első teendők Hasadékos gyerek születése esetén mielőbb fel kell venni a kapcsolatot a szülőkkel. A szülők az első találkozás során kapjanak megfelelő felvilágosítást és írásbeli út­mutatót az anomália feltételezett okairól, prognózisáról, a gondozás menetéről, a tervezett és szükséges be-A szerkesztőség felkérésére írt összefoglaló közlemény.

Next

/
Thumbnails
Contents