Fogorvosi szemle, 2001 (94. évfolyam, 1-6. szám)
2001-04-01 / 2. szám
81 FOGORVOSI SZEMLE ■ 94. évf. 2. sz. 2001. HALÁLOZÁS DR. SZABÓ IMRE nyugalmazott tanszékvezető egyetemi tanár, az orvostudományok kandidátusa, a Pécsi Orvostudományi Egyetem Fogászati és Szájsebészeti Klinikájának igazgatója, 1972 és 1993 között tanszékvezető egyetemi tanára, a Magyar Fogorvosok Egyesületének 1986 és 1991 között volt elnöke, A Munka Érdemrend Ezüst fokozat, Érdemes Orvos és az Árkövy József Emlékérem kitüntetés tulajdonosa 2000. november 27-én, életének 74. évében elhunyt. Szabó Imre professzor 1926. március 23-án Baján született. Általános orvosi tanulmányait 1951-ben fejezte be a Szegedi Orvostudományi Egyetemen. Hatéves honvédorvosi szolgálat után 1957-től egy évet iskolafogorvosként dolgozott. 1958-1972 között a Szegedi Orvostudományi Egyetem Fogászati Klinikáján oktatott. Tevékeny szerepet vállalt a szegedi szakosított fogorvosképzés szervezésében, elsősorban a Fogpótlástan oktatásában. Már ezekben az években felismerte, hogy a magyar lakosság katasztrofális fogazati állapotán a megelőzés elsődlegességét kiemelő, a korszerű terápiás ismereteket átadó fogorvos oktatás képes javítani. Hatékonyan oktatott azért, hogy az akkor elérhető ismeretek alapján magas színvonalú klinikai képzés alakuljon ki és a technikai lehetőségek minőségi színvonalon jelenjenek meg a protetikai terápiában. A tudományos munka iránti igénye már fiatal tanársegéd korában megmutatkozott. Experimentális munkáiban a nyál fizikai, kémiai tulajdonságaival és annak közvetlen klinikai vonatkozásaival foglalkozott. Kandidátusi értekezését 1970- ben „Az emberi nyál szénsavanhidratáz-aktivitása különböző kísérleti körülmények között” címmel védte meg. 1972. július 1 -gyei a Pécsi Orvostudományi Egyetem, akkori Stomatológiai Klinikájára, tanszékvezető egyetemi tanárnak nevezték ki. Fő feladata a fogorvosképzés megteremtése és elindítása volt. Ezzel egy időben a Fogászati Klinika új épületébe költözött. Szabó professzor úr felvállalta az oktatás megszervezésének és az építkezés lebonyolításának embert próbáló feladatát, és ereje maradt egy új oktatói gárda kinevelésére is. Lényegében az általa kiválasztott és elindított kollégák tevékenységén nyugszik ma is még a fogorvostudományok valamennyi ágában az oktatás biztonsága Pécsett. A szakosított képzésben azt a filozófiát követte, hogy az elméleti alaptárgyakra akkor lehet leghatékonyabban klinikai oktatást építeni, ha koncentráltan, szemesztereken belül, egymást követően történik a fogászati preklinikum tárgyak oktatása. Erre a gyakorlati jegyzetek egész sorát készítette a munkatársaival. A pécsi szakosított fogorvos-oktatás megindításának 10. évfordulóján már felelőséggel írhatta, hogy az integrált oktatás elérte célkitűzéseit, és a kiscsoportos oktatásban az elmélet és a klinikai gyakorlat harmonikus közelítése valósulhatott meg. A klinika igazgatójaként 21 éven keresztül töretlenül, minden áldozatra kész volt azért, hogy a Fogászati és Szájsebészeti Klinika valódi iskolává váljon a magyar fogorvostudomány életében. Működése alatt munkatársai közül hárman értek el egyetemi tanári kinevezést, akik később intézetigazgatóként dolgoztak. Fő tudományos területe a klinikai fogpótlástan volt. Ma is helytálló évtizedekkel ezelőtti kritikája az egyszerű drótkapcsok alkalmazásáról a részleges kivehető fogpótlások terápiájában, nevezetesen: dentális megtámasztás nélkül ez a rögzítőelem retencióban hatástalan és biomechanikailag káros a maradék fogazatra. A részleges foghiányos állapot klinikumában elfogadta és gyakorlati szempontokkal kiegészítve oktatta a protetikai beosztást, és retrospektív vizsgálatokba mutatta be annak alkalmazhatóságát. Ezen kívül a fogszuvasodás etiológiájában és epidemiológiájában, szájsebészeti témákban is jelentős tudományos tevékenységet folytatott. 115 tudományos közlemény, számos egyetemi jegyzet és három tankönyvrészlet fűződik nevéhez. Társszerzője volt a már több kiadást megélt Klinkai Fogpótlástan című tankönyvnek. Oktató munkájában nagy hangsúlyt fektetett a hallgatók integrált felkészítésére azért, hogy a kezdő diplomás képes legyen az önálló munkára a fogorvosi praxisban. Szabatos és világos megfogalmazásokat kért számon konzultációk és vizsgák alatt a szakmai kifejezéstan szabályai szerint. A Magyar Fogorvosok Egyesületének 1981 és 1986 között alelnöke, majd 1986 és 1991 között elnöke volt. Évtizedeken keresztül szervezte a dél-dunántúli régió szakmai továbbképzését az MFE decentrumon keresztül. Megyei sztomatológus szakfőorvosként felügyeletet gyakorolt húsz éven át a fogorvosi praxisokra olyan időszakban, amikor azok szervezettségét és minőségét igen nehéz volt az elfogadható szinten tartani. A Pécsi Orvostudományi Egyetemen a fogorvosképzés megszervezéséért 1976-ban a „Munka Érdemrend” ezüst dokozatát kapta meg. Szakmai munkásságáért „Érdemes Orvos” kitüntetésben, valamint „Árkövy József Emlékérem" elismerésben részesült. Szabó Imre professzor 1993-ban vonult nyugdíjba. Halálig tartotta a szakmai és emberi kapcsolatokat kollégáival és tanítványaival. Emlékét kegyelettel és tisztelettel megőrizzük. Dr. Szabó Gyula
