Fogorvosi szemle, 2001 (94. évfolyam, 1-6. szám)
2001-04-01 / 2. szám
76 FOGORVOSI SZEMLE ■ 94. évf. 2. sz. 2001. A gyermekkori illetve fiatalkori fogpótlásokról szóló részben ismét összekeveredik a tej- és a maradófogazat ellátása, de ez szemlélet kérdése, mert más szempontok szerint csoportosítanak. Szépen dokumentált az ún. esztétikai fogászati rész. Nagyon bőséges, szépen illusztrált a traumatológiai fejezet. Az előfordulási gyakoriságot illetően főleg az incidenciáról esik szó, az egyes sérülésfajták százalékos arányát nem tárgyalják. Nagy hangsúlyt kap viszont a pulpa adott illetve várható állapota. A tej- és maradófogazat közti különbségeket az egyes sérülésfajták tárgyalásánál említik, ezért a két fogazat jellegzetességei összefolynak. Nem kifogásolhatók viszont az ellátásban alkalmazott megoldások. A tejfogak sérüléseinek bizonyos következményei lehetnek a maradó fogazatban. Az itt említett elváltozások tapasztalatainkkal nagyjából megegyeznek. Az elméleti megfontolásokban fellelhető különbségek ellenére a „Gyermek-fogorvoslás" kötet a mindennapi gyakorlatban jól használható. Dr. Hidasi Gyula Dapprich J.-Oidtmann E.: Totalprothetik. Klinik und Technik der weiterentwickelten Lauritzen-Methoden (Teljes protézis. A továbbfejlesztett Lauritzenmódszerek klinikuma és technikája) Quintessenz, Berlin, 2001, 183 oldal, 415 kép. Ára: 178 DM. A könyv olvasása közben a fő cél a továbbfejlesztés súlypontjainak keresése, és azokat az elemeket megtalálni, amelyek átültethetők a saját gyakorlatba. A gazdagon illusztrált fejezetekben két páciens vizsgálatán, kezelési mozzanatain keresztül ismerkedhetünk meg a gyakorlat közelébe hozott elméleti irányelvek egyéni alkalmazásával. A betegvizsgálathoz tartozó funkcióanalízis értelmét kapja meg az olvasó, látva a régi fogsoron a teleröntgen iránysíkjainak értékelését. Riketts vagy Hudson szerint a kiértékelés programjai a magyar gyakorlatokban is működnek. A hazai praxisban dolgozó kolléga számára az ízülethelyzet elektronikus rögzítése nem könnyen adaptálható fejlődési irány. Azonban látszik, hogy a vertikális dimenzió meghatározásának megbízható alapja így is a fonációs módszer. Az eredeti Lauritzen-féle lenyomatvételi módszer kényszerítőén döbbent rá bennünket arra, hogy még mindig nem hagyhatjuk el a szelektív terhelés elérésében a kompozíciós lenyomatanyagokat. A funkciós minta készítésében a mandzsettás módszer helyett a hidrokolloid feltöltést mutatják be a szerzők, ráirányítva a figyelmet arra, hogy pl. a sublingvalis funkciók rögzítésében talán így nagyobb sikereket érhetünk el. Kizárható a gyakorlatunkban az, hogy arany alaplemezt használjunk, mint ahogyan ezt a következő fejezet bemutatja. Azonban a fémlemezes súlynövelésre egyes esetekben gondolni kell. A szerzők a SAM artikulátort precíziós mérőeszközként alkalmazzák. Az Ivoclar kettős kanalakhoz rögzített arcívvel zártszáj mellett lenyomatvételt és állcsontrelációmeghatározást ismerhetünk meg. így a funkciós mintamásolatokon a fényrekötő alaplemezekre harapási sablonokat állítanak be, az előző meghatározások alapján a támasztó csapos regisztrációhoz. Fonetikus módszerrel elektronikus kontroll mellett interocclusalis térközt határoznak meg, felhasználva a kiinduláskori funkciós analízis adatait. Úgy látszik, hogy a front műfogak felállítása a német gyakorlatban sem eredményes teljesen az irány jelölésekkel, mert Dapprich dr. közvetlen fogfelállítást mutat be a rendelőben. Jó lenne költséghatékonyságban ide eljutni, mert nagyon sok esztétikai hibát lehetne megelőzni. A moláris műfogfelállítás tárgyalásakor a teljes fogsor gnatológiában kevéssé járatos olvasó számára is rendkívül hasznos a többpontos érintkezések kialakítása. Ennek hiányában alapelveink nem valósulhatnak meg az egyes esetekben. Lauritzen kiegyensúlyozott occlusiója helyett vizsgálati adatokkal alátámasztva front- és szemfogvezetést olvasunk azzal az indoklással, hogy az occlusio retralis kontakthelyzetben stabil marad. Ehhez a szerzők hozzáteszik, hogy forgó ízületi mozgás mellett nincs szemfog-érintkezés, és bizonyos távolság van a frontantagonisták között is. A teljes fogsor készítésének leggyakoribb hibái az alacsony vertikális harapási magasság és a helytelen okklúziós sík meghatározáshoz köthetők, ezért a szerzők fogpróbával távröntgen-analízist használnak. Tekintettel a disztál harapásos állcsont-rendellenességek gyakoriságára, a rágósík koponya síkokhoz való viszonyítását hazai klinikai gyakorlatban is alkalmazhatónak ítélem. A fogsor készre vitelét olyan részletességgel írják le a szerzők, hogy azt a specializálódott praxisok követhetik, és így egy zárt technológiát valósítanak meg. Úgy tűnik, hogy a fogsorok behelyezésekor a német protetikusnak is az egyik legtöbb gondot adó felület még mindig a hátsó lezárás. Ennek javításához kapunk használható segítséget. A fogsor behelyezése utáni remontázs technikához az eredeti Lauritzen rögzítő eljárásokat ismerhetjük meg. Ennek részletekbe menő pontos bemutatás felhívja a figyelmet az artikulációs korrekció elmaradhatatlan végrehajtására. A könyv összes fejezetét áthatja a németországi Lauritzenkurzusok sokrétű, praktikus oktatása, célirányos szemlélete és sikerorientált hatékonysága. Minőségi fogorvosi munkára inspirál kezdő és tapasztalt szakembert egyaránt. Ezek alapján biztosra veszem, hogy elolvasása továbbképzésünket szolgálja. Dr. Szabó Gyula Az Argumentum Kiadó és Nyomda közleménye A Fogorvosi szemle 1999. évi 9. számában (92. 281- 285.) megjelent dr. Kivovics Péter Testékszerezés és tetoválás a maxillofacialis régióban, valamint a fogak és a fogpótlások szokásostól eltérő esztétikai kiképzése című közleménye. A közlemény végéről elmaradt „Az irodalom a szerzőnél” tájékoztató mondat. Az Argumentum Kiadó és Nyomda ezúton kér elnézést a szerzőtől.
