Fogorvosi szemle, 2001 (94. évfolyam, 1-6. szám)
2001-04-01 / 2. szám
FOGORVOSI SZEMLE ■ 94. évf. 2. sz. 2001. 73 Fistula antroalveolaris, Sinusitis chronica Az osztályra a tíz év alatt ezzel a diagnózissal 140 személyt vettek fel. Az antibiotikus támogatást is igénylő esetek ennek kevesebb mint 10%-át tették ki. Az átlagos életkor 38,8 év, az S.D.: ±2,87 év. A magas láz ritka volt, höemelkedése a betegek 60%-ának volt. Tenyésztés az esetek kb. egy tizedében történt, amelyek szerint a leggyakoribb kórokozók : Koaguláz negatív Staphylococcus (CNS), Alpha-haemolizáló Streptococcus, Staphylococcus aureus, Klebsiella. Anaerobok közül a Peptostreptococcus volt a leggyakoribb (2. ábra). 1992-ig a leggyakrabban választott antibiotikum itt is a Penicillin, majd az Amoxicillin, 1993-ban, 1997-és 98- ban az Augmentin. A Semicillin öt éven át volt a második, egyben pedig a harmadik leggyakrabban alkalmazott szer. A Rocephin 1991-ben a harmadik helyen volt, 1992-ben a második. A Tarivid a harmadik 1993- ban. 1996-ban és 1997-ben a harmadik a Dalacin C. 1998-ban a három leggyakrabban használt antibiotikum fistula antroalveolaris esetén (zárójelben a szórás, standard deviatio): 1. Augmentin átlagos kezelési idő 5,15 (±2,23) nap, átlagos lázas időtartam 1,84 (±1,49) nap. 2. Aktil átlagos kezelési idő 4,0 (±1,41) nap, átlagos lázas időtartam 1,33 (±1,24) nap. 3. Ciprobay átlagos kezelési idő 2,0 (±0,0) nap, átlagos lázas időtartam 2,0 (±0,0) nap. Megbeszélés A sztomatológiában, és azon belül, főleg a szájsebészetben az alkalmazott gyógyító eljárások fontos kiegészítője az antimikrobás kezelés [2], Célunk az volt, hogy ennek a fontos terápiás elemnek a hatékonyságát vizsgáljuk, és a felhasználásában az elmúlt tíz év során bekövetkezett főbb változásokat kövessük. Két ok miatt is fontosnak tartjuk az utóbbi 10 év antibiotikus terápiájának a felmérését a szájsebészet területén. Az egyik, hogy ezen időszak alatt zajlott le hazánkban a rendszerváltozás, melynek hatására jelentősen megnőtt az import gyógyszerek (így az antibiotikumok) száma a gyógyszerpiacon [1, 10], Olyan új szerek jelentek meg, amelyek magasabb szöveti szintet érnek el, kevesebb a mellékhatásuk és ritkábban lehet őket adni (hosszabb a kiürülési idejük). A másik ok, hogy a vizsgált időszakban világviszonylatban és nálunk is emelkedett a polirezisztens kórokozók száma és emiatt másféle antibiotikumokat volt célszerű rendelni, lehetőleg célzottan (pontosabbá vált a bakteriológiai identifikálás is) és nagyobb dózisokban, de rövidebb ideig. Eredményeinkből látható, hogy a 90-es évek második felében, az összbetegszám nagymértékű növekedése ellenére, az antibiotikum-rendelés gyakorisága csak minimálisan növekedett, így arányaiban nézve egyértelműen csökkent. A tenyésztési eredmények öszszegzéséből pedig kiderül, hogy elsősorban két baktérium, a Koaguláz negatív Staphylococcus és az Alpha haemolysáló Streptococcus az, amely az összes kiemelt betegségcsoport esetén előfordult, a többi baktérium előfordulása pedig inkább csak egy-egy adott betegség esetén volt jellemző. Az eredmények több helyen különböznek Gáspárés Vágó 1995-ös felmérésének eredményétől [3, 4, 5, 6], melyet fogorvosok (nem szájsebészek) között végeztek. Ők azt találták, hogy a leggyakrabban alkalmazott szer a Dalacin C volt, második helyen a Semicillin, harmadik volt a Doxycylin, negyedik a Maripen, és csak ötödik az Augmentin. Kevésbé különbözik viszont Kelentey és mtsai 1995-ös, szintén a fogorvosok körében végzett országos felmérésének az eredményétől [8], melyben az összes alkalmazás kb. 1/3-át penicillin származékok tették ki, ezután következnek: clindamycin, metronidazol, makrolidok és tetraciklin származékok. A fluorokinolonok és szulfonamidok rendelési gyakorisága minimális. Nem a stomatológiában, hanem összeségében Magyarországon az antibiotikum felhasználás változását vizsgálták Bársony és mtsai 1990 és 1996 között. Az első öt helyen a következők szerepelnek: penicillinek, cefalosporinok, makrolidok, aminoglikozidok, kinolonok [1], Eredményeink szerint, a vizsgált időszakban a kezelési napok száma egyértelműen csökkent a különböző betegségek esetén. A lázas napok száma egyértelműen csökkenő tendenciát mutat, bár ez kevésbé számottevő. Konklúzióként megállapítható, hogy a szájsebészeti osztályon az antibiotikum rendelési gyakorlat általában követi az irodalomban leírt (nemzetközileg elfogadott) terápiás alapelveket [7, 9], Sajnálatos tény, hogy esetenként gazdasági, pénzügyi kérdések is befolyásolják a választást. Ez történt például 1996-ban az Augmentin esetében (egy áremelés kapcsán), mikor ez az egyébként ezen a területen nagyon hatásos szer szinte eltűnt az alkalmazott antibiotikumok köréből. Véleményünk szerint a legnagyobb fejlődést az egyre tökéletesebb gyógyszerek használatán kívül, a műtétes beavatkozásokhoz kapcsolódó szisztémás antibiotikus profilaxis bevezetése jelentette. Irodalom: 1. Bársony K, Ecseryné Puskás M: Az antibiotikum-felhasználás változása Magyarországon 1990-1996 között I. Gyógyszerpiac 1998; 6: 28-30. 2. Divinyi T: Fogak, gyökerek eltávolítása. In: Szabó Gy (szerk.): Szájsebészet, Maxillofaciális sebészet Semmelweis, Budapest, 1997; 51-52. 3. Gáspár L, Vágó P: Az antibiotikus kezelés mai tendenciái a stomatológiában, Fogorv Szle 1995; 88: 355-364. 4. Gáspár L, Vágó P: Gyógyszerek alkalmazása a stomatológiában I. Fogorv Szle 1997; 90: 137-144. 5. GÁSPÁR L, VÁGÓ P: Gyógyszerek alkalmazása a stomatológiában II. Fogorv Szle 1997; 90: 177-184.
