Fogorvosi szemle, 2001 (94. évfolyam, 1-6. szám)

2001-04-01 / 2. szám

FOGORVOSI SZEMLE

94. évf. 2. sz. 2001.

67 „

12.a., b., c. ábra. A felharaptatóval ellátott porcelánleplezésű híd, a Bredent-típusú rejtett kapoccsal elhorgonyzott részleges protézis (a, b), és az alsó komplex funkcionális protézis (c)

funkcionális protézist készítettünk számára, mellyel további öt évig panaszmentes volt.

1999-ben jelentkezett ismét a páciensünk. Panaszainak oka az volt, hogy az előrehaladott parodontopathia miatt a fognyakak mind palatinálisan, mind vesztibulárisan szabaddá váltak, az akrilát fazetták elszíneződtek, a fogpótlás esztétikai hatása is igen rossz lett (11.a., b. ábra).

A rögzített fogpótlás eltávolításakor örömmel tapasztaltuk, hogy a felső frontfogak a kezelés megkezdésétől számított 31 év után még mindig alkalmasnak bizonyultak újabb rögzített fogpótlás elhorgonyzására. A páciensnek felharaptatóval ellátott porcelánleplezésű fronthidat készítettünk, melyhez Bredent-típusú, rejtett kapoccsal elhorgonyzott fémlemezes részleges fogpótlás csatlakozott (12.a., b. ábra). A felharaptató felületét a korábbiaktól eltérően úgy alakítottuk ki, hogy a centrális occluzio fenntartása mellett sima felületével lehetővé tegye a Parkinson-kór miatt kényszermozgást végző mandibula oldalmozgását (12.a. ábra). A páciens számára új alsó teljes komplex funkcionális protézist is készítettünk (12.c. ábra). Az 1999-ben befejezett kezelése óta a páciens ismét panaszmentes, és most már havonként pontosan megjelenik az ellenőrzésen.

Az eset számos tanulsága közül kiemelnénk azt, hogy ilyen, az egész életre kiható eset megelőzésében a gyermekfogorvosok és az ortodontusok felvilágosító tevékenységének döntő fontossága van. A kezeletlen Angle 2/1, 2/2-es dysgnathia, az elhanyagolt fogápolás vagy a könnyelműen eltávolított őrlőfogtájéki occluzios egységek hiánya szükségszerűen az esetünkben bemutatott s később már nehezen gyógyítható anomália kialakulásához vezet. A páciensünknél alkalmazott terápia sikeressége a fogpótlástan számos szépsége közül azt példázza, hogy a mindennapi gyakorlatban olykor a beteg kérésére, a beteg érdekében a megszokott útról le kell térnünk, az elfogadott irányelveket új köntösbe öltöztetve, szokatlan formába öntve kell alkalmaznunk, a pácienssel közösen vállalva a járt út elhagyásával járó nehézségeket, olykor a kockázatot.

Irodalom:

1. EPKER BN, Wolford LM: Dentofacial deformites. Surgicalorthodontic correction. Mosby, St. Louis. 1980; 113-114.

2. Frauner R, Celesnik F: Fortschritte der Kiefer- und Gesichs Chirurgie. Bd. 1. Stuttgart. 1955; 125-127.

3. Reichenbach E, Köle H, Bürckl H: Chirurgische Kieferorthopadie. Bart, Leipzig. 1970; 266.

4. Steinhäuser E, Rudzki-Janson I: Kiefer Orthopädisch Chirurgie. Quintessenz, Berlin, 1994; 477-478.

5. Tamás F, Bőgi I: Nagyfokú mélyharapás sebészi-protetikai korrekciója. Orvosi hetilap 1973; 114: 2911-2913.