Fogorvosi szemle, 2001 (94. évfolyam, 1-6. szám)
2001-02-01 / 1. szám
FOGORVOSI SZEMLE ■ 94. évf. 1. sz. 2001. KÖNYVISMERTETÉS Alfons Hugger: Gelenknahe elektronische Erfassung der Unterkieferfunktion und ihre Umsetzung in den Artikulator (Az állkapocsmozgások ízületközeli elektromos regisztrálása és ennek artikulátorba való átültetése) 263 oldal, 12 ábra, 42 táblázat. Ára: 118 DM. A Quintessenz Kiadó a habilitációs dolgozatokat bemutató sorozatában adta ki Alfons Hugger privát docens „Az állkapocsmozgások ízületközeli elektromos regisztrálása és ennek az artikulátorba való átültetése" című munkáját, melyet a szerző a düsseldorfi Heinrich Heine Egyetemen védett meg 1998- ban. A dolgozat rövidített és aktualizált változatának terjedelme 263 oldal, melyben tíz fejezet található. A bevezetésben a szerző először áttekinti az állkapocs háromdimenziós mozgásával, az idegi szabályozással, a rágómozgásokkal és ezek funkciós zavaraival kapcsolatos korábbi vizsgálatokat. Igen részletesen felsorolja a múlt század végétől folyamatosan fejlesztett mozgást regisztráló grafikai, optikai-fotó, röntgen, foto- és optoelektromos, ultrarövidhullám felhasználásával akusztikus rendszereket, ezek alkotóit és rövid leírásukat. Majd a mandibula funkciós mozgásainak reprodukálására szolgáló artikulátorok általános alapelveit tárgyalja, az ismertebbeket egy táblázatban alkotóik szerinti időrendi sorrendben felsorolja. A szerző vizsgálatainak célja, hogy a jelenleg legmodernebb számítógépes digitális háromdimenziós képalkotó módszerek felhasználásával meghatározza a mandibula mozgásainak szélső értékeit, majd ezeket mechanikusan artikulátorban szimulálja. Az egészséges és ízületi panaszos páciensek értékeinek összehasonlításából gyakorlati következtetéseket kíván levonni. A munkájához a String-Condylocomp LR3 készüléket választotta. Az anyag és módszer fejezetben először a Condylocomp készüléket mutatja be, mely működése fényvisszaverődésen alapszik. A fejre illeszthető pántok tartják az arcivet, melynek a condylushoz eső részén van egy kis infravörös tartományban világító reflektor, és a mozgások hatására bekövetkező fényváltozásokat a mérőfej négy ponton regisztrálja. Az elektromos jelek alapján egy TMI szoftver segítségével láthatóvá teszik az ízületi fejecsek saggitalis, frontalis és horizontalis elmozdulásait. A mozgások ábrázolását és szimulálását hat különböző artikulátorban (Sratos 200 és 500, Sam 2, Protar 7, Condylator, Reprómat) végezték. A vizsgált 114 személy főleg egyetemi hallgató volt, nagy részük fogazata hiánytalan volt, 9 személynek volt oldalsó foghiánya. A vizsgálat során 84 egyént az állkapocsízület szempontjából egészségesnek nyilvánítottak, 30 egyénnél találtak kóros elváltozást, pl. ízületi zörejeket, szájnyitáskor aszimmetriát, középvonal-eltolódást. Az ismételt vizsgálatokhoz a mérőpontokat és szögeket igen gondosan jelölték ki, a statisztikai értékelésekhez egy statisztikai programcsomagot (SAS) használtak. Az eredményekben először a felsorolt hat artikulátor fő mozgáspályáinak ábrái láthatók. Majd a 114 személy protrusiós, a laterális, illetve a retrusiós mozgásának a Condylocomp segítségével kapott értékeit foglalja össze 28 táblázatban. Statisztikai elemzésekkel vizsgálja, hogy különböző mozgástípusoknál milyen faktorok (nem, életkor, ízület állapota, mozgásforma) hogyan befolyásolják az eredményeket. A megbeszélés fejezetben ismét táblázatokban sorolja fel a korábbi szerzők által közölt állkapocsmozgások paramétereit. Pl. a kondiluspálya szögei: Gysi (1929) 33, Clayton (1982) 35—40, Reineke és Reiner (1994) 53,75 fok stb. Megállapítja, hogy a különböző módszerekkel dolgozó elődök igen különböző adatokat kaptak. Már a viszonyításul szolgáló referenciasíkok, és az ezek közötti szögek meghatározása sem egységes az irodalomban, de a kondiluspont meghatározása mint bőr mérőpont szintén tévedésre ad lehetőséget, a bőrpont és a fejecs közötti távolság 8-20 mm, a fejecsek távolsága 100-110 mm. Funkciós zavarok esetében még nehezebb az adatok értékelése, hiszen az állkapocs diszfunkciós zavarainak definíciójában, nómenklatúrájában olyan eltérések vannak a közlések között, hogy az eredményeket szinte lehetetlen összehasonlítani. A jelenleg használt diagnosztikus módszerek felsorolásának végén bemutatja, hogy a korábbi vizsgálatoknál pontosabb intraartikuláris diagnózisra van lehetőség a mágnesesrezonancia-vizsgálat alkalmazásával, mely a kemény és lágy részeket egyaránt ábrázolja, ahol a diskus, az ízületi fejecs és árok elváltozásai fiziológiás körülmények között figyelhetők meg. A hatodik fejezet tartalmazza az elektromos regisztráció pontosságának értékelését, a felhasználás során adódó hibalehetőségeket, a hetedikben utal a vizsgálatok gyakorlati hasznára. A rengeteg variációs lehetőség miatt a terápiás célból végzett kezelésekhez a modellek középértékű artikulációban való behelyezése nem elégséges, az egyéni értékű artikulátorok mozgáslehetőségei is behatároltak. A háromdimenziós digitális technika segítségével egy robot artikulátorban (ROSY) a mandibula mozgásai tökéletesen utánozhatok, vagy a számítógép monitorán a - CAD/CAM technológia integrálásával - egy ún. virtuális artikulátorban a mozgások reprodukálhatók, akár a kívánt ideális rágófelszínek is kialakíthatók. Az eddigieket összefoglalva a szerző megállapítja, hogy a mandibula mozgásainak String-Condylocomp LR3-mal végzett vizsgálata során a 84 főből álló egészséges kontroll és a 30 főből álló funkciós zavarral rendelkező csoport tagjainak adatai átfedik egymást, közöttük statisztikailag értékelhető eltérés nincs, így a számszerű középértékek megadása megkérdőjelezhető. Javasolja, hogy a normálisnak tekinthető értékeket széles sávban adják meg. A hat különböző artikulátor öszszehasonlító vizsgálata azt mutatta, hogy ezek csak korlátozottan tudják a mozgások egyéni jellegét visszaadni, a haladás útja a számítógépes regisztrálás, az ennek alapján felállított diagnózis majd a terápia meghatározása lesz.
