Fogorvosi szemle, 2001 (94. évfolyam, 1-6. szám)

2001-02-01 / 1. szám

FOGORVOSI SZEMLE ■ 94. évf. 1. sz. 2001.33-36. Semmelweis Egyetem Konzerváló Fogászati Klinika A lézer fluoreszcens módszer reprodukálhatósága az occlusalis caries diagnosztikájában. Klinikai vizsgálat. DR. NEMES JÚLIA, DR. CSILLAG MÁRIA, DR. TÓTH ZSUZSANNA, DR. FAZEKAS ÁRPÁD Az occlusalis caris diagnosztizálása üregképződéssel nem járó esetekben - akkor, amikor a folyamat még visszafor­dítható - problematikus, és gyakran bizonytalan. A megtekintéssel történő diagnosztizálás érzékenysége alacsony, ezért próbálkozások történnek kiegészítő módszerek alkalmazására a szenzitivitás fokozása érdekében. A lézer fluo­reszcens módszer képes a zománc szerkezeti változásait korai stádiumban regisztrálni, és az „in vitro” vizsgálatok ígéretesnek bizonyultak. Ezért jelen vizsgálat célja a módszer reprodukálhatóságának vizsgálata volt „in vivo” körül­mények között. A vizsgálatokat három fogorvos végezte, két alkalommal. 71 makroszkóposán üregképződést nem mutató premoláris és moláris fog barázdáját vizsgálták meg a lézer fluoreszcens módszeren alapuló DIAGNOdent (KaVo) készülékkel. A barázdaszuvasodás mértékének kifejezésére a Lussi és mtsai [21] „in vitro” körülmények közt megállapított és használt határértékeket használták. A reprodukálhatóság mérésére a Spearman-korrelációt, a Kap­­pa-koefficienst, valamint a százalékos egyezést használták. A Spearman-korreláció értékei 0,738 és 0,949 között he­lyezkedtek el, a százalékos egyezés értékei pedig 0,77 és 0,97 közé estek, és egy vizsgálón belül magasabbak vol­tak, mint az egyes vizsgálók között A Kappa-értékek 0,4 és 0,7 között jó egyezést jelentenek, és a mért értékek ebbe a kategóriába estek. A vizsgálókon belüli és a vizsgálók közti értékek tendenciája egyezett a Spearman-koefficiensnél találttal. A kapott reprodukálhatósági adatok alapján, úgy vélik, hogy a lézer fluoreszcens módszer hasznos segéd­eszköz lehet a fissura cariesek diagnosztizálásában. Kulcsszavak: caries-diagnosztika, fissura caries, lézer fluoreszcencia, reprodukálhatóság Ámbár a caries-prevalencia az elmúlt 30-40 évben a legtöbb fejlett országban a fluorid prevenció és dentalis edukáció következtében csökkent, az occlusális carie­sek aránya az összes szuvasodás értékén belül nö­vekszik [18, 22, 27, 28], Ismert ugyanis, hogy a barázdák és gödröcskék morfológiailag és szerkezetileg fogéko­nyabbak a cariesre, mint a sima felszínek [4, 16], bennük a caries korábbi életkorban jelenik meg, és a jelenlegi preventív módszerekkel kevésbé befolyásolhatók. Fentiek alapján a barázda állapotának megítélése rendkívül fontos. A diagnózis felállításában a fő eljárás a megtekintés és tapintás volt, kiegészítve a rtg.-vizs­gálattal. Ezek a tradicionális módszerek nem mindig teszik lehetővé a caries korai észlelését, ezért számos kísérlet történt új, érzékenyebb diagnosztikai eljárások kifejlesztésére [3, 8, 17, 23, 24, 26, 31], A hagyomá­nyos diagnosztikai módszerek mellett az újabbak a kö­vetkezők: endoszkópos vizsgálat, száloptika használata, fényszórás vizsgálata, UV-átvilágítás, festék- illetve jód­­penetráció mérése, elektromos ellenállás regisztrálása, ultrahang, speciális rtg.-kép és lézer fluoreszcencia hasz­nálata. A napjainkban alkalmazott újabb caries-diagnosztikai módszerek egy része az optikai jelek vizuális megfi­gyelésén [24, 26] illetve egyre gyakrabban azok mű­szeres mérésén alapszik [14, 30], Az optikai módsze­rek az ép és carieses fogszövet fizikai tulajdonságaiban lévő különbségeket mérik, amelyek az ép és carieses zománc illetve dentin szerkezeti különbségeiből adód­nak. A szerkezeti különbségek oka egyrészt az ásvá­nyi anyag mennyiségének változása (döntően csökke­nése), másrészt pedig a zománc és dentin víztartal­mának növekedése [25], A fenti változások észlelésén alapuló új módszer a lézer fluoreszcencia (LF). Kellő intenzitású fényt hasz­nálva a fog mind a látható, mind az UV-tartományban fluoreszkál, s ez a fluoreszkálás a látható tartományban erősebb [1, 12]. A vizsgálatok azt mutatták, hogy ar­gon-ion lézerrel különböző hullámhosszúságon meg­felelő intenzitású fény állítható elő. A módszer alapelve úgy fogalmazható meg, hogy egy meghatározott hul­lámhosszúságú foton a különböző szövetekben külön­böző mértékben abszorbeálódik, a fluoreszcencia pedig az abszorpció eredménye. Mi az abszorpció következ­tében létrejövő fluoreszcenciát illetve ennek változását észleljük, illetve mérjük. Ezt az elnyelő anyagon, ese­tünkben a zománcon és dentinen kívül a lézerfény hul­lámhossza is befolyásolja. A közelmúltban kifejlesztésre került a fenti elvek alapján működő, kvantitatív meghatározást lehetővé tevő, non destruktív lézer fluoreszcens módszer, [5, 14, 29], amely képes a zománc elváltozásait korai stá-Érkezett: 2000. augusztus 15. Elfogadva: 2001. január 18.

Next

/
Thumbnails
Contents