Fogorvosi szemle, 2001 (94. évfolyam, 1-6. szám)
2001-02-01 / 1. szám
FOGORVOSI SZEMLE ■ 94. évf. 1. sz. 2001.33-36. Semmelweis Egyetem Konzerváló Fogászati Klinika A lézer fluoreszcens módszer reprodukálhatósága az occlusalis caries diagnosztikájában. Klinikai vizsgálat. DR. NEMES JÚLIA, DR. CSILLAG MÁRIA, DR. TÓTH ZSUZSANNA, DR. FAZEKAS ÁRPÁD Az occlusalis caris diagnosztizálása üregképződéssel nem járó esetekben - akkor, amikor a folyamat még visszafordítható - problematikus, és gyakran bizonytalan. A megtekintéssel történő diagnosztizálás érzékenysége alacsony, ezért próbálkozások történnek kiegészítő módszerek alkalmazására a szenzitivitás fokozása érdekében. A lézer fluoreszcens módszer képes a zománc szerkezeti változásait korai stádiumban regisztrálni, és az „in vitro” vizsgálatok ígéretesnek bizonyultak. Ezért jelen vizsgálat célja a módszer reprodukálhatóságának vizsgálata volt „in vivo” körülmények között. A vizsgálatokat három fogorvos végezte, két alkalommal. 71 makroszkóposán üregképződést nem mutató premoláris és moláris fog barázdáját vizsgálták meg a lézer fluoreszcens módszeren alapuló DIAGNOdent (KaVo) készülékkel. A barázdaszuvasodás mértékének kifejezésére a Lussi és mtsai [21] „in vitro” körülmények közt megállapított és használt határértékeket használták. A reprodukálhatóság mérésére a Spearman-korrelációt, a Kappa-koefficienst, valamint a százalékos egyezést használták. A Spearman-korreláció értékei 0,738 és 0,949 között helyezkedtek el, a százalékos egyezés értékei pedig 0,77 és 0,97 közé estek, és egy vizsgálón belül magasabbak voltak, mint az egyes vizsgálók között A Kappa-értékek 0,4 és 0,7 között jó egyezést jelentenek, és a mért értékek ebbe a kategóriába estek. A vizsgálókon belüli és a vizsgálók közti értékek tendenciája egyezett a Spearman-koefficiensnél találttal. A kapott reprodukálhatósági adatok alapján, úgy vélik, hogy a lézer fluoreszcens módszer hasznos segédeszköz lehet a fissura cariesek diagnosztizálásában. Kulcsszavak: caries-diagnosztika, fissura caries, lézer fluoreszcencia, reprodukálhatóság Ámbár a caries-prevalencia az elmúlt 30-40 évben a legtöbb fejlett országban a fluorid prevenció és dentalis edukáció következtében csökkent, az occlusális cariesek aránya az összes szuvasodás értékén belül növekszik [18, 22, 27, 28], Ismert ugyanis, hogy a barázdák és gödröcskék morfológiailag és szerkezetileg fogékonyabbak a cariesre, mint a sima felszínek [4, 16], bennük a caries korábbi életkorban jelenik meg, és a jelenlegi preventív módszerekkel kevésbé befolyásolhatók. Fentiek alapján a barázda állapotának megítélése rendkívül fontos. A diagnózis felállításában a fő eljárás a megtekintés és tapintás volt, kiegészítve a rtg.-vizsgálattal. Ezek a tradicionális módszerek nem mindig teszik lehetővé a caries korai észlelését, ezért számos kísérlet történt új, érzékenyebb diagnosztikai eljárások kifejlesztésére [3, 8, 17, 23, 24, 26, 31], A hagyományos diagnosztikai módszerek mellett az újabbak a következők: endoszkópos vizsgálat, száloptika használata, fényszórás vizsgálata, UV-átvilágítás, festék- illetve jódpenetráció mérése, elektromos ellenállás regisztrálása, ultrahang, speciális rtg.-kép és lézer fluoreszcencia használata. A napjainkban alkalmazott újabb caries-diagnosztikai módszerek egy része az optikai jelek vizuális megfigyelésén [24, 26] illetve egyre gyakrabban azok műszeres mérésén alapszik [14, 30], Az optikai módszerek az ép és carieses fogszövet fizikai tulajdonságaiban lévő különbségeket mérik, amelyek az ép és carieses zománc illetve dentin szerkezeti különbségeiből adódnak. A szerkezeti különbségek oka egyrészt az ásványi anyag mennyiségének változása (döntően csökkenése), másrészt pedig a zománc és dentin víztartalmának növekedése [25], A fenti változások észlelésén alapuló új módszer a lézer fluoreszcencia (LF). Kellő intenzitású fényt használva a fog mind a látható, mind az UV-tartományban fluoreszkál, s ez a fluoreszkálás a látható tartományban erősebb [1, 12]. A vizsgálatok azt mutatták, hogy argon-ion lézerrel különböző hullámhosszúságon megfelelő intenzitású fény állítható elő. A módszer alapelve úgy fogalmazható meg, hogy egy meghatározott hullámhosszúságú foton a különböző szövetekben különböző mértékben abszorbeálódik, a fluoreszcencia pedig az abszorpció eredménye. Mi az abszorpció következtében létrejövő fluoreszcenciát illetve ennek változását észleljük, illetve mérjük. Ezt az elnyelő anyagon, esetünkben a zománcon és dentinen kívül a lézerfény hullámhossza is befolyásolja. A közelmúltban kifejlesztésre került a fenti elvek alapján működő, kvantitatív meghatározást lehetővé tevő, non destruktív lézer fluoreszcens módszer, [5, 14, 29], amely képes a zománc elváltozásait korai stá-Érkezett: 2000. augusztus 15. Elfogadva: 2001. január 18.
