Fogorvosi szemle, 2001 (94. évfolyam, 1-6. szám)
2001-02-01 / 1. szám
FOGORVOSI SZEMLE ■ 94. évf. 1. sz. 2001. 9-14. Semmelweis Egyetem Parodontológiai Klinika, Budapest Lichenes betegeink klinikai adatainak feldolgozása és immunmoduláns kezelésük értékelése DR. KÖVESI GYÖRGY A lichen orisban szenvedő betegek száma világszerte egyre nő, és a betegség gyógyítása egyre jelentősebb problémát okoz. A betegség aetiológiája még mindig nem tisztázott, bár számos adat szól a környezet és az emberi szervezet immunválasz képességének összefüggéséről. A vizsgálatban betegeink anamnesztikus adatait és laborvizsgálataik eredményeit dolgoztuk fel. Megállapítottuk, hogy a diabetes mellitus gyakrabban fordul elő lichenes betegeinken, mint a teljes populációban. Ugyancsak gyakrabban találtuk a szérum transzamináz enzimek emelkedett szintjét, és az utóbbi betegek között két hepatitis C vírus fertőzött eset is előfordult. A kezelésre a nemzetközi irodalom adatai ellenére nem immun-szuppresszív, hanem immunmoduláns kezelést alkalmaztunk. A kezelés eredményeit értékelve megállapítható, hogy a ß-levamisol hatására a betegek 78%-a, az interferon alpha kezelés hatására a betegek 90%-a gyógyult. Az elért gyógyult állapot csak akkor tartható fenn, ha az egyéb szisztémás betegségek tünetmentesek. Kulcsszavak: lichen oris, diabetes mellitus, hepatitis C, béta-levamisol, interferon alpha A lichen görög eredetű szó, jelentése: zuzmó. Első leírása Hyppokrates 142. tekercsében olvasható, és mivel a bőrelváltozás valóban mohaszerű, feltételezhető, hogy hasonló klinikai kép leírására alkalmazták. A mai értelemben vett lichent német bőrgyógyászok írták le, lichen ruber planus néven, mint gyakori mucocután betegséget. Elemi jelensége a papula. A szájelváltozást fehér, hyperkeratoticus rajzolat vagy striák (Wickhamstriák) jellemzik, de lehet plakkos, bullozus, fekélyes és atrophiás formája is, az ínyen pedig desquamativ gingivitis formában manifesztálódik. Szövettani képét sűrű, szalagszerű, kerek sejtes beszürődés jellemzi, mely körülöleli az érintett hámot. A basalis membránzóna kiszélesedik, míg a basalis sejtréteg egy része eltűnik, ez utóbbit hydropikus degenerációként értékelik. Emellett acanthosis, hyperkeratosis látható, és a hámcsapok mélyen benyúlnak a kötőszövetbe. Úgynevezett „Civatte" testek láthatók a hám basalis rétegében, melyek feltehetően degenerált hámsejtek. Az acanthosissal együtt hámatrophia is előfordulhat. Kevés adat utal arra, hogy a lichen planus klasszikus autoimmun betegség, bár Olson [19] szerint a hámsejtek elleni autoantitest mutatható ki a keringésben. Az intenzív lymphocitás infiltráció a degenerált basalis sejtréteg mentén szintén arra utal, hogy az immunológiai mechanizmusok fontos szerepet játszanak a betegség pathogenezisében. A Langerhans-sejtek száma emelkedik, ezek felszínükön adhéziós molekulákat expresszálnak, és mint antigén presentáló sejtek szerepelnek a lymphocyták számára. Eversole és misai [6] vizsgálatai szerint a Langerhans-sejtek és az intraepitheliális lymphocyták kapcsolatban vannak a lichenes betegek hámjában. Annak ellenére, hogy Olson [19] a hám spinozus és granuláris rétegéből származó antigént mutatott ki bőr lichen ruber planusban, a betegség kialakulásáért felelős antigén még ismeretlen. Ugyancsak korai immunológiai történés lichenben, hogy a keratinocyták HLA-DR-t expresszálnak. Ez az expreszszió arra utal, hogy a keratinocyták is antigént prezentálnak a lymphocitáknak. A kötőszöveti beszűrődésben lévő lymphociták többsége aktivált T-sejt (CD25+). Matthews és mtsai [16] megállapították, hogy a lichenes infiltratumban CD8+ sejtek dominálnak, míg a korai elváltozásban ezek leginkább CD4+ sejtek. Walton és mtsai [30] a lymphociták és Langerhans-sejtek intraepitheliális bevándorlását és megoszlását, valamint az intraepitheliális adherencia molekulák (ICAM-1) expresszióját vizsgálták lichen orisban. A CD45RO+ (memoria) T-sejtek a kontroll személyek hámjában 49,1%-ban, lichenes betegek hámjában 65,7%-ban fordult elő. A CD 45RA (naiv) T- sejtek a kontroll személyek hámjából hiányoznak, míg az oralis lichenes betegek hámsejtjein 24% gyakorisággal voltak jelen. Mind a T-sejtek, mind a Langerhanssejtek száma emelkedett a lichenes betegek hámjában. Ebből arra következtethetünk, hogy lichen orisban szelektívsejt-bevándorlás történik a hám felé. Biermann és mtsai [2] immunhisztológiai módszerrel immunoglobulinokkal bevont kolloid clustereket mutattak ki a dermo-epidermális zónában. A kolloid teste-Érkezett: 2000. november 8. Elfogadva: 2001. január 9.
