Fogorvosi szemle, 2001 (94. évfolyam, 1-6. szám)
2001-08-01 / 4. szám
FOGORVOSI SZEMLE ■ 94. évf. 4. sz. 2001. 151-155. Debreceni Egyetem, Orvos- és Egészségtudományi Centrum, Fogorvostudományi Intézet Stomatológiai Klinika, Debrecen A temporomandibuláris ízület érintettsége rheumatoid arthritis esetén DR. ANGYAL JÁNOS ÉS DR. KESZTHELYI GUSZTÁV A rheumatoid arthritis szisztémás betegség, amely számos ízületet érint egy időben és általában szimmetrikusan. Az esetek egy részében a temporomandibuláris ízület is érintett. A stomatológiai diagnózis felállítása általában azért nem nehéz, mert a rágóízület érintettsége esetén már rendszerint rendelkezésünkre áll a rheumatológiai diagnózis. A klinikai gyakorlatban azonban komoly gondot jelenthet annak az eldöntése, hogy melyik oldali ízület, milyen mértékben érintett a speciális anatómiai helyzet miatt. A radiológiai és a fizikális vizsgálatoknak van döntő jelentősége az anamnézis mellett. Jelen közlemény célja ismertetni egy eset kapcsán a rheumatoid arthritis temporomandibuláris vonatkozásait és felhívni a figyelmet a condylus mozgásvizsgálatának (axiográfia) diagnosztikus jelentőségére. Kulcsszavak: rheumatoid arthritis, articulatio temporomandibularis, axiográfia, rtg.-vizsgálat Az ép ízület szabad, fájdalomtól és kóros hangjelenségtől mentes mozgásának feltétele, képleteinek strukturális épsége. A rheumatoid arthritis (RA) olyan krónikus szisztémás betegség, mely legjellemzőbben az ízületeket betegíti meg. Gyakran szimmetrikusan jelentkezik, és egyszerre több ízületet (általában a végtagokon) betegít meg. Lefolyása lehet egészen enyhe, de súlyos rokkantságot okozó formában is jelentkezhet. A betegség incidenciája az alkalmazott kritériumoknak megfelelően változik, de a legtöbb közlemény szerint 1% körül van, és a nők gyakrabban érintettek, mint a férfiak. A rágóízület (TMI) érintettsége esetében rövid periódusokra korlátozódó enyhe fájdalomtól a súlyos krónikus fájdalomig és diszfunkcióig változhatnak a klinikai tünetek. A rheumatoid arthritis diagnózisa jellegzetes kritériumok alapján állapítható meg (amely rheumatológus szakorvosi feladat). A generalizált betegség jelenléte esetén az alábbi kritériumok alapján határozhatjuk meg TMI-érintettséget [4], A temporomandibularis ízület rheumatoid arthritis általi érintettségének klinikai kritériumait az I. táblázat tartalmazza. A kritériumok közül négynek a jelenléte elegendő a lokális TMI érintettség diagnózisának a megállapításához. Epidemiológiai vizsgálatok szerint az állkapocsízület érintettségének a gyakorisága függ az általános betegség súlyosságától, és minden második-harmadik betegnek vannak TMI-tünetei [1, 2, 14], Radiológiai elváltozások gyakrabban (70%) jelentkeznek, mint a klinikai ill. szubjektív tünetek [2, 5], A betegek 1/3-a esetében a TMI-elváltozások az általános betegség első öt évében alakulnak ki, és kb. 50%-ban jelentkeznek mindkét oldalon [10], Differenciáldiagnosztikai szempontból fontos, hogy a rágóízületeket érintő osteoarthrosis csak ritkán betegíti meg egyszerre mindkét ízületet. A TMI- érintettek mintegy 30%-nál következményes okklúziós elváltozások is megfigyelhetők [5], Bizonyos esetekben komoly esztétikai és funkciós zavart okozó mikrogénia alakul ki, ami sebészeti beavatkozással kezelhető [3, 13], A betegség etiológiája nem teljesen tisztázott, több tényezőt is felelőssé tesznek (genetikai, mikrobiológiai, hormonális és környezeti faktorok). A rheumatoid arthritis extraarticularis manifesztációi érinthetik az oralis képleteket [6, 7, 12], a nyálmirigyeket [8], a szemet (szekunder Sjögren-szindróma), a tüdőt, a szívet, az érrendszert, a hematogén rendszert, a neuromuscularis rendszert. A TM ízületi elváltozások relatíve lassan alakulnak ki. Ellentétben az osteoarthrosissal, ahol az elváltozások az ízfelszinen kezdődnek, RA esetén a kezdeti elváltozás a synoviális hártyát érinti (synovitis), majd ráterjed kötőszövetes képletekre is (capsulitis). A T-lymphocytáknak és az általuk termelt anyagoknak fontos szerepük lehet az elváltozások folyamatában. A granulomatózusan burjánzó synovium később ráterjedhet az ízületi felszínre, a porcon erosiót okozva. Lkerman és mtsai vizsgálatai szerint az ízületi erózió - ami leggyakoribb röntgen-lelet - pozitív korrelációt mutatott a mandibula mozgáskorlátozottságával, rágási nehezítettségével és a nyitott harapással [1], Bizonyos mediátorok (interleukin-1, tumor necrosis factor, prostaglandinok) közrejátszanak a porc degradációjában és a csont felszívódásában. Nordahl és mtsai szerint [9] az interleukin-1 ß jelenléte a plazmában és a synovialis folyadékban összefüggést mutat a rágóízület radiológiai elváltozásaival. A rágóízületi elváltozások hasonlóak más ízületekéhez. Az ízfelszínek destruálódnak, a Érkezett: 2001. június 3. Elfogadva: 2001. július 12.
