Fogorvosi szemle, 2001 (94. évfolyam, 1-6. szám)
2001-02-01 / 1. szám
FOGORVOSI SZEMLE ■ 94. évf. 1. sz. 2001. 3-7. Semmelweis Egyetem Budapest, Fogorvostudományi Kar, Orálbiológiai Tanszék A fogászat perspektívái a 21. században* DR. BÁNÓCZY JOLÁN A referátumban tárgyalt témakörök nemrégiben az Amerikai Fogorvos Egyesület lapjában kerültek ismertetésre. A 21. század kezdetének legfontosabb perspektivikus fogászati kérdései között szerepelnek: a fogazat és a szájüreg betegségeinek demográfiai irányai és a várható változások, a preventív gondozás irányának módosulása, a minimálisan invazív fogászati beavatkozások, a bond-rendszerek fejlődése, a kompozíciós tömőanyagok várható alakulása, az endodontia a 21. században, irányzatok a sebészeti és nem sebészeti parodontális beavatkozások terén, esztétikus kerámiák a 21. században, a teljes protézisek készítésének jelenlegi irányzatai. Az egyes témakörök után a szerző röviden a hazai helyzetet ismerteti, vitaindítóként szánva mondanivalóját a magyar fogorvosok számára. Kulcsszavak: fogorvoslás jövőképe, 21. század, demográfiai irány, preventív gondozás, invazív beavatkozás, hazai helyzet Az Amerikai Fogorvos Egyesület lapja - The Journal of the American Dental Association - a fenti témakörben nemrégen külön számot adott ki. Ebben neves fogorvos klinikus-kutatók számolnak be az egyes fogorvosi részdisciplinák jelenlegi állásáról és várható fejlődésükről, s az ezzel kapcsolatos előrejelzéseikről a 21. század első évtizedeiben. Úgy véljük, nem érdektelen ezekkel a - számunkra néha víziónak tűnő - elképzelésekkel a magyar fogorvos-társadalmat megismertetni, melyek nagy része a nyugati társadalmakban ma már polgárjogot nyert. Bár az olvasó maga is eldöntheti, hol állunk, mit szükséges elfogadnunk, merre és mennyit kell haladnunk, az egyes közlemények után saját véleményünket is elmondjuk. Örömmel vennénk, ha a magyar fogászat vezetői és művelői vitafórumként tekintve mondanivalónkat, összefoglaló referátumban vagy a szerkesztőséghez írott levelekben szólnának a témához. A fogazat és szájüreg megbetegedéseinek demográfiai trendje, ezzel együtt a kezelési igény is megváltozik. Az életkor növekedésével az idős felnőtteknek több természetes foga marad meg (az USA-ban a 70 éves és idősebb egyének 46,3%-ának több mint 20,5 megtartott foga van!), ezért a fix fogpótlások iránt az igény az idős generációban is növekedni fog. Életkorral az ínyrecesszió és a gyökércaries gyakoribb lesz. Emellett növekszik a populáció „dentális IQ”-ja, melyet a korszakonként változó fogászati beavatkozások során szerzett tapasztalatok determinálnak. A szülők gyermekeiket pl. 1915-ben arra oktatták, hogy 40 éves korukra várhatóan elvesztik fogaikat, 1945 táján arra, hogy töméssel megtarthatják fogaikat, ha rendszeresen járnak fogorvoshoz, 1985-ben pedig már jelezték, hogy a fogromlás nem szükségszerű. A fogazati betegségek változó képe a fogászati praxisok minőségét is átalakítja. Nagyobb szerephez jutnak a kizárólag diagnosztikával (száloptika, laser stb.), gyógyszeres terápiával (remineralizáció, ínyrecesszió megelőzése) foglalkozó praxisok, az esztétikus fogászat és a geriátriai fogászat. A növekvő különleges igények kielégítésére a fogorvosok egyre inkább specializálódnak. A specialisták általános fogorvosokhoz viszonyított arányának emelkedése az USA-beli 10% helyett a jövőben mintegy 30%ra prognosztizálható. A paciensek elvárásai és igényei a fogászati gondozással szemben a 20. századihoz képest jelentősen növekedni fognak [1]. Hazánkban és Európa közép-keleti régiójában, mint tudjuk, a várható helyzetet nem ítélhetjük meg ilyen optimistán. Távol vagyunk még a fogromlás és a fogelvesztés fentiekhez hasonló méretű kiküszöbölésétől, a jelenlegi szakmai és pénzügyi-biztosítási kapacitással a szükségleteket sem tudjuk kielégíteni. A populáció egy része szájegészségével szemben igénytelen. A leírt várható trendek egyelőre csak egy szűk rétegben, illetve hosszabb idő elmúltával érvényesülhetnek. A specializáció igénye viszont - az Európa legtöbb országában észlelhető szakorvosi disciplinák számának növekedésével egy időben - nálunk is kezd kialakulni. Másrészről viszont optimizmussal töltheti el a fogorvosokat, hogy a prevenció felfutásával várható fogazati javulás még több fogorvosi tevékenység szükségességét prognosztizálja. A preventív gondozás irányának módosulása elsősorban a kockázati tényezők meghatározását fogja jelenteni. A cariesprevencióban kialakul a rizikófaktorok elemzésének modellje, mely magában foglalja mind a csoportra, mind az egyénre jellemző magatartásformákat (táplálkozás, szájhigiéne), a szisztémás környezeti hatásokat (fluoridbevitel, gyógyszerek hatása a nyálszekrécióra) és a szájüregi sajátosságokat (exponált gyökércement, cariesanamnézis) (I. táblázat). Ezek A szerkesztőség felkérésére irt összefoglaló referátum.
