Fogorvosi szemle, 2000 (93. évfolyam, 1-12. szám)
2000-01-01 / 1. szám
7. ábra 8. ábra Megbeszélés Közleményünkkel szerettünk volna rámutatni arra, hogy egyrészt önmagában az arcív használatával nagymértékben növelhető az okklúzió pontossága, még ha az artikulátoron középértékek vannak is beállítva [20]. Ha azonban már legalább a sagittalis fejecspálya egyéni értékre van beprogramozva, úgy az a teljes fogsorok esetében kiegyensúlyozott okklúzió kialakításakor lehetővé teszi a fogpótlás által közvetített egyenletes tehereloszlást excentrikus mozgások esetén is, ezenkívül biztosítja a fogsor funkcionális stabilitását. Természetesen nem ez az egyetlen lehetséges megoldás teljes fogpótlás készítésekor [3], mégis az irodalomban elsősorban ez az okklúziós séma javasolt [24], természetesen mérlegelve az egyén adottságait. Ezenkívül az artikulátorok és arcívek használata a modern rögzített fogpótlástan számára is egyre inkább nélkülözhetetlenné válik, mivel a „helyes okklúzió az orális funkciók kulcsa” [25], IRODALOM: 1. Fazekas A., Vágó P.: A gnatológia elméleti alapjai és gyakorlati jelentősége a fogorvoslásban. Fogorv. Szle. 89, 39-49, 1996. - 2. Fazekas A.: Fogpótlástan in: Orosz M. (szerk.) Fogászati asszisztensek és dental higienikusok könyve. Medicina, Budapest, 1994. - 3. Kaán M., Kispál A., Sajgó P.: A frontfoginokklúzió vizsgálata teljes alsó-felső lemezes fogpótlást viselőkön. Fogorv. Szle. 83, 295, 1990. — 27
