Fogorvosi szemle, 2000 (93. évfolyam, 1-12. szám)

2000-11-01 / 11. szám

Fogorvosi Szemle 93. 329-334. 2000.

Szegedi Tudományegyetem Fogászati és Szájsebészeti Klinika (igazgató: dr. Mari Albert egyetemi tanár), Szeged *Szegedi Tudományegyetem Biokémiai Intézet (igazgató: dr. Dux László egyetemi tanár), Szeged

Humán szérumfehérjék adszorpciója titán-dioxidhoz

DR. R ADN AI MÁRTA, DR. CSONKA CSABA*, DR. DUX LÁSZLÓ*, DR. FAZEKAS ANDRÁS

A keményszöveti struktúrák helyettesítésére szolgáló implantátumok annál tökéletesebben képesek betölteni a funkciójukat, minél intimebb a kapcsolatuk az őket befogadó biológiai környezettel. A dentális implantátum testrészének oly módon kell beépülnie a környezetébe, hogy közte és a befogadó csont között jelentős terhelést károsodás nélkül elviselni képes kapcsolat alakuljon ki. A korszerű tudományos elvek szerint ez az implantátum osszeointegrációja, vagyis a csontnak az implantátum felszínére való közvetlen ránövése. Ennek eredményeként olyan közös felszín (interface) alakul ki, amit az implantátum anyaga és az implantátumot körülvevő biológiai molekulák kapcsolata jellemez [5]. Ez a közös felszín az implantátumnak a csontsebbe illesztése után kezd kialakulni és végső állapotát a műtéti csontseb gyógyulásának eredményeképpen éri el. így az osszeointegráció folyamata lényegét tekintve megegyezik a keményszövetek folytonosság-megszakadással járó sérülését követő regenerációs folyamattal. A különbség az, hogy itt a csontsebet kitöltő vérrögbe alloplasztikai anyagból készült idom is illeszkedik. Az implantátum integrálódására vonatkozó elvárás tehát az, hogy a csontregeneráció zavartalanul megtörténhessen, mégpedig úgy, hogy a gyógyulás eredményeként a csontszövet és az implantátum-felszín között kötőszövet közbeiktatódása nélküli közvetlen összekapcsolódás alakuljon ki [9]. E folyamatban meghatározó a csont mátrixot alkotó fehérjének az implantátum felszínéhez való kötődése, annak a kötődés jellege és erőssége (energiatartalma). A kötődésben alapvető szerepe van az implantátum-felszín kémiai és fizikai jellemzőinek. Ilyen vonatkozásban a mai ismereteink szerinti legmegfelelőbb dentális implantátum anyagnak, a titánnak [2, 3] a csontsebben való biokémiai viselkedését és ennek keretében a matrix fehérjékkel való kötődését a felületét oxigéntartalmú miliőben mindig borító Ti02 határozza meg [4],

Érkezett: 2000. május 8. Elfogadva: 2000. október 4.

329