Fogorvosi szemle, 2000 (93. évfolyam, 1-12. szám)
2000-10-01 / 10. szám
Anyag és módszer A barázdatágító fonal folyadék felvevő képességének vizsgálata az idő függvényében Vizsgálatainkhoz #00-ás, fonott barázdatágító fonalat (ULTRAPAC; Ultradent Products, South Jordan, Utah, USA) használtunk, melyből azonos hosszúságú (35 mm) darabokat vágtunk. Minthogy a fonal által megkötött folyadék mennyiségét gravimetriásán kívántuk meghatározni, ezért az egyes darabok súlyát analitikai mérlegen előzetesen lemértük. Sulcustágító gyógyszerként adrenalin 0,1%-os oldatát (TONOGEN inj., 1 mg ml“1, Richter Gedeon, Hungary), 25%-os A1C13, 15,5%-os Fe2(S04)3 oldatokat (Ultradent Products), valamint kontrollként fiziológiás sóoldatot használtunk. A levágott fonaldarabokat az alkalmazott szerek számának megfelelően 4 főcsoportba osztottuk (25 fonal/főcsoport). A folyadékfelvételre rendelkezésre álló idő szerint további alcsoportokat képeztünk: a fonalat a folyadékba mártottuk, majd azonnal kiemeltük (áztatási idő 2 sec; 1 alcsoport, n = 5); a fonalat 1, 5, 60 percig ill. 24 óráig áztattuk a megfelelő oldatban (2-5 alcsoportok, mindegyikben n = 5). A felvett folyadék mennyiségét azonnali súlyméréssel, a kapott összsúlyból a fonal kalibrációs súlyát levonva kaptuk meg, és fonalsúlyegységre grammban adtuk meg. A fonalak által a különböző barázdatágító szerekből felvett folyadékmennyiségeket az idő függvényében lineáris koordináta-rendszerben ábrázoltuk, majd a pontokhoz görbét illesztettünk (telítési függvény). Adott barázdatágító folyadék esetén a fonal által felvehető maximális mennyiség (telítési szint) kiszámításához a Michaelis-Menten-kinetika matematikai öszszefüggéseit alkalmaztuk. Ennek megfelelően a súlyértékek reciprokát az idő reciprokának függvényében vettük fel, s a ponthalmazhoz egyenest rendeltünk. Az egyenesek metszéspontja az y tengelyen a telítési szint reciprok értékét mutatja. Az ebből kalkulált folyadéksúly-értékhez tartozó időt az eredeti telítési függvény felhasználásával számoltuk ki. A sulcustágítási procedúra marginális gingiva véráramlásra gyakorolt hatásának vizsgálata Klinikai vizsgálataink jó szájhigiénéjű, egészséges, nem dohányzó betegeken végeztük (n = 33). A gyógyszeroldattal átitatott, 7 mm hosszú #00 fonalat a vizsgált személyek egyik oldali felső középső metszőfogánál, a mesialis papillától a distalisig, labiálisán helyeztük az ínybarázdába. A marginális gingiva véráramlását lézer Doppler véráramlásmérővel (Oxford Optronix, 780 nm) mértük. A készülék leírását, valamint használatának módját korábbi közleményeinkben részleteztük [3, 7], Röviden: a véráramlásmérőhöz 0,9 mm átmérőjű egyenes lézer Doppler-szondát csatlakoztattunk, melyet a marginális gingiva ívének legmagasabb pontjától 1 mm-re apicalisan helyeztünk el az íny felszínére 290
