Fogorvosi szemle, 2000 (93. évfolyam, 1-12. szám)

2000-01-01 / 1. szám

dományosan nem kellőképpen előkészített bevezetése jelentős feldol­gozási nehézségeket vont maga után. A palládium mint alapötvözet vagy ötvözet-alkotórész érzékeny az elemi szénre (C), s azt külső felszínére felveszi, majd később, a ráége­­tés során buborékképzés formájában leadja (10. ábra). A kerámiaré­tegben található sok buborék annak minőségét mechanikai szempont­ból rontja, adott esetben síkbeli, lapszerű fraktúra következik be (11. ábra). Rendkívül nehéz volt ebben az esetben olyan ötvözetspeci­fikus feldolgozást kitalálni, amely a buborékképződést nagymérték­ben kiküszöböli. A palládiumötvözetek végül is a szisztémás okokból adódó bizony­talan feldolgozhatóságuk miatt nem tudtak igazán tért hódítani. Ez nem jelenti azt, hogy az a kitartó fogtechnikus, aki a szigorú feldolgo­zási utasításokat szűk tűréshatárok között betartja, ne érhetne el sikereket. A redukált aranytartalmú ötvözetek, amelyeknél a palládium 30— 40%-át arannyal helyettesítették, a mikromorfológiai vizsgálatok so­rán sok buborékot mutattak a ráégetett porcelánrétegben (12. ábra). Ezért az ilyen ötvözetekből készült fémkerámia koronáknál fennáll a fraktúra veszélye. Kérdés viszont, hogy ez vagy valami más az oka annak, hogy ezeket a redukált aranytartalmú ötvözeteket fémkerá­mia készítésére nem vezették be. A titánnal szemben — többek között annak biokompatibilitása miatt - a fogorvosok részéről komoly szimpátia alakult ki, a kerámialeplezés alapos vizsgálata során azonban ez a fém is jellegzetes szisztémás tu­lajdonságokat mutatott. A fémvázon például oxigén vagy a beágyazó­anyag hatása következtében ún. „a-case réteg” képződik. Ez mintegy elválasztó rétegként funkcionál a titán és a ráégetett kerámia között. A különböző feldolgozási eljárások (beágyazóanyagok, felszíni kondicio­nálás) és többfajta bond használata ellenére a 10 éves vizsgálati időtar­tam alatt a különböző helyeken jelentkező a-case réteg mind ez ideig nem volt kiküszöbölhető (13. ábra). Sok esetben REM-es vizsgálatok nagy nagyításban (2000x-es REM-es nagyítás) egyértelműen azt mu­tatták, hogy a ráégetett kerámiamassza az a-case réteggel összeköt, de a titán fémváztól elválik (14. ábra). A REM-es optikai analízis eljárás (EDAX-analízis) megerősíti a titán szisztémás sajátosságait. A magas aranytartalmú nemesfémötvözetek a fémkerámiái eljárá­sok alkalmazásának kezdetétől fogva (Németországban kb. 1965—66) problémamentesnek mutatkoznak. Oxidálódó elemek kis mennyiségű hozzáadása (például iridium, cin, cink) biztosította a fémváz és a ke­rámiamassza közötti erős kötést (15. ábra). A korábbi kis mennyiségű vastartalom ma már nem fordul elő. A magas aranytartalmú nemes­fémötvözetek mind ez ideig apró buborékok képződésén kívül semmi­lyen szisztémás hibát nem mutattak, jóllehet az utóbbiak az egyes (palládiumtartalmú vagy palládiumot nem tartalmazó) nemesfémöt­vözeteknél mindig újra és újra megfigyelhetők (16. ábra). Ezt a fajta kerámia-fém kötést kevésbé biztosnak nevezhetnénk. 14

Next

/
Thumbnails
Contents