Fogorvosi szemle, 2000 (93. évfolyam, 1-12. szám)

2000-07-01 / 7. szám

C) A kiváltó inger erősségének növekedése fokozza a hatás erősségét.

D) Az alkalmazott fény hullámhossza befolyásolja az inger hatékonyságát, ami a modernebb készülékek szemüvegén lévő, változtatható fényszűrő kiválasztásakor szempont lehet, mivel az alkalmazott fény színe bizonyos mértékig a csukott szemhéjon is „átüt”.

E) A fény-hang stimuláció általában az alfa-hullámok (szinkronizált idegműködés, alacsony arousal szint) deszinkronizációjához (amplitúdócsökkenéshez) vezet, ami feltehetően az arousal-szint fokozódásával (ébrenléti vagy álomaktivitással [RÉM alvás]) jár együtt [6],

F) Nogawa és mtsai [9], valamint Morrell [8] vizsgálatai alapján az is sejthető, hogy a fény-hang ingerek bizonyos aspektusban az alfaaktivitás megtartása irányában (is) hatnak, vagyis az ingernek kitett páciens mintegy „lebeg” a relaxált állapotot jelentő szinkronizált és a fokozott arousalt jelentő deszinkronizált állapot között.

G) Az alkalmazott ingerek frekvenciája feltehetően nagy befolyással van az idegrendszeri hatásra, mivel a magasabb frekvenciák esetén (10 Hz körül) valószínűnek látszik az, hogy a másodlagosan kialakuló alfa-aktivitás fokozódása annak relatívan nagy latenciaideje miatt (600-800 ms) nem alakul ki, illetve elfedődik a sorozatos új ingerek hatása által.

A fény-hang stimuláció egyéb élettani hatásai

Az elérhető tudományos irodalomban található kevés adat és a készülékkel szerzett tapasztalatok alapján azt mondhatjuk, hogy a fény-hang stimuláció a fent bemutatott erőteljes központi idegrendszeri stimuláció ellenére, a test többi működésére nézve - paradox módon — általános relaxációs hatást vált ki.

Brauchli [3] összehasonlította a fény-hang stimuláció hatását természetes zajokra komponált relaxációs zenével. Mindkét esetben csökkent EMG-aktivitást és csökkent bőr-vezetőképességet (fokozott bőrellenállást), a kezelést követően pedig csökkent nyálkortizolszintet és emelkedett nyálszekretoros IgA-szintet talált. A kísérleti alanyok mindkét csoportban beszámoltak arról, hogy melegebbnek és nyugodtabbnak érezték magukat. A szerző ezek alapján a fény-hang stimulációt a relaxációs zenéhez hasonló, azzal lényegében egyenértékű hatásnak tekinti. Saját tapasztalataink is ezt igazolják a nyálszekréció tekintetében, mivel a nyitott szemmel nyugalomban mért nyálszekréciós aktivitáshoz képest a fény-hang impulzusok alkalmazásával (hipnózis nélkül), a csukott szemmel relaxáló vizsgálati csoporthoz hasonló, jelentős mértékű (de a hipnotizáltakét el nem érő) szekréciós aktivitáscsökkenést tapasztaltunk. (Az ez irányú részletes vizsgálatokról külön publikációban számolunk be.)

197