Fogorvosi szemle, 2000 (93. évfolyam, 1-12. szám)
2000-06-01 / 6. szám
Eredmények Az eredmények azt mutatják, hogy azok a kedvezőtlen esetek vannak túlsúlyban, ahol a rágósík egy vonalba esik az állkapocsgumó legnagyobb domborulatával, illetőleg e felett halad el (3. ábra). 3. ábra. A rágósík és a tuberculum alveolare mandibulae (TUB) viszonya teljes alsófelső és teljes alsó protéziseken (1: a rágósík nem érte el a TUB legnagyobb domborulatát, 2: a rágósík érinti a TUB legnagyobb domborulatát, a rágósík a TUB legnagyobb domborulata felett halad el). A kedvezőbb és a kedvezőtlen adatokat összevonva, megállapíthatjuk, hogy az alsó műőrlők felállítása a mindennapi gyakorlatban 69,5%-ban az alsó protézis stabilitása szempontjából kedvezőtlen, s ez azt bizonyítja, hogy a rágófelszín-gerincél távolság jelentőségét nem veszik figyelembe (4. ábra). A kedvező és a kedvezőtlen adatokat nem és oldal szerint vizsgálva jelentős eltérést nem találtunk. Adataink a vizsgálati helyszíneket tekintve jelentős eltéréseket nem mutattak, a stabilitás szempontjából kedvezőtlen rágósíkhelyzeteket együtt vizsgálva azonban Gödöllő, Nyíregyháza, Kecskemét és Szombathely áll az élen (5. ábra). Összefoglalva: megállapíthatjuk, hogy a kis és nagy műőrlők okkludorban történő felállításakor arra kell törekedni, hogy negatív vagy mélyült negatív gerinc esetén a rágófelület a tuberculum alveolare mandibulae mesialis frontális határánál magasabbra ne kerüljön, s a gerincélvonal hajlatát követő protetikai Speé-görbét is ennek figyelembevételével alakítsuk ki. Egész kiterjedésében megtartott gerinc esetén is a tuberculum alveolare mandibulae legnagyobb domborulatát kell felső határnak tekintenünk. 184
