Fogorvosi szemle, 2000 (93. évfolyam, 1-12. szám)
2000-06-01 / 6. szám
Doppler-technikával (LDF) végeztük. Első lépésként arra kerestük a választ, hogy fiziológiás körülmények között mutatkozik-e különbség az egyes fogakhoz tartozó marginális gingiva területén mért véráramlásértékek között. Anyag és módszer A vizsgálatokat sorozatonként 10-10 egészséges, 20-30 év közötti ép fogínyű egyéneken végeztük. A mérések a rendelőben nyugalmi körülmények között történtek. A mérés ideje alatt az ajkakat műanyag szájterpesztővei tartottuk el. A mérésekhez lézer Doppler-véráramlásmérőt használtunk (Oxford, 780 nm), és a kapott értékekek Blood Perfusion Unitban (BPU) fejeztük ki. A véráramlásmérőhöz 0,9 mm átmérőjű egyenes lézer Doppler-szondát csatlakoztattunk, melyet a gingiva szélétől 1 mm-re helyeztünk el, az íny felszínére merőlegesen anélkül, hogy azt érintettük volna. Azért, hogy a lézer Doppler-jeleket minél kevésbé zavarják a szonda elmozdulásából adódó zajok, a szondát manipulátorral fixáltuk, amelyet a fogakhoz kapcsolódó alaplenyomat tartott helyben [8], A lézer Doppler-áramlásmérőt számítógéppel kötöttük össze, az adatokat abban tároltuk. Az egyes mérési periódusok 30 másodpercig tartottak másodpercenkénti adatgyűjtéssel. A jelek digitalizálásával így 30 adatot kaptunk, s ezeket átlagoltuk. A méréseket a mérőpontok randomizált sorrendjében végeztük. Az első kísérletsorozatban (I.) a négy középső metszőfog (11, 21, 31, 41; FDI szerint jelölve) körül 3-3 mérőpont került kijelölésre a gingiván. Ezek a következők voltak: a fogak mesialis (mesial) és distalis (distal) oldalán a papillán, valamint a fog centrális tengelyének megfelelően az ínyszél legapicalisabb pontján (buccal). A második kísérletsorozatban (II.) a jobb felső kvadráns 11-16 fogainál mértük a gingiva véráramlását foganként 1-1 mérőpontban (a fog centrális tengelyének legapicalisabb pontján). A statisztikai elemzést két szempontos varianciaanalízissel és módosított t-próbával végeztük. Adataink átlagértékek ±SE. Szignifikáns eltérésnek a p<0,05 értéket tekintettük. Eredmények Az egyes fogak marginális gingiváján 3 helyen (mesial, distal, buccal) mért véráramlásértékek átlaga egymástól nem különbözött (p>0,31; 1. ábra). Ennek megfelelően ezeket átlagoltuk, így foganként (11, 21, 31, 41) egy-egy gingiva-áramlásértéket kaptunk (11: 328±106 BPU, 21: 345170 BPU, 31: 385165 BPU, 41: 4151114 BPU). Ezekből az adatokból ezután két szempontos varianciaanalízis segítségével azt számoltuk, van-e eltérés a jobb, ill. a bal oldal, valamint az alsó, ill. a felső homológ fogakat övező marginális gingiva szöveti perfúziójában. 164
