Fogorvosi szemle, 2000 (93. évfolyam, 1-12. szám)
2000-04-01 / 4. szám
3. ábra. A manipulátorral rögzített szonda helye az íny véráramlásának mérésekor. A mérési eredmények jelentős mértékben függnek továbbá a szövet és az LDF-szonda egymáshoz viszonyított rögzítettségétől. A megbízható regisztrálásnak alapvető követelménye, hogy a szonda és a szövet egymáshoz képest ne mozduljon el. Egyes szerzők a kézzel való tartást [5], mások rugalmas szilikonbázisú alaplenyomatból készült sínnel való rögzítést [12], esetleg a fémből egyedileg öntött sínt [1] részesítik előnyben. A kézi rögzítés hátránya, hogy nehezen kerülhető el a szonda elmozdulása, ugyanakkor egyszerűbben és gyorsabban elvégezhető a mérés. A sín hátránya, hogy bonyolult minden egyes pácienshez a megfelelően illeszkedő sínt elkészíteni, ill. a szonda rögzítéséhez a sínbe, a vizsgált szövet irányába megfelelő lyukakat fúrni. Munkacsoportunk célja volt olyan rögzítési módszert találni, amely viszonylag gyorsan és egyszerűen alkalmazható, ugyanakkor alkalmas a szonda stabil fixálására. Olyan manipulátort készítettünk, mely az egyik oldali praemolaris és molaris régióban rugalmas szilikonbázisú alaplenyomattal rögzül. Karja minden irányban hajlítható, ill. stabilizálható, végéhez egy csavar segítségével erősíthető a mérőszonda (1., 2. ábra). Jelen kísérleti munkánkban arra kerestünk választ, hogy az általunk kifejlesztett rögzítési módszer milyen biztonsággal alkalmazható a szájképletek vérkeringésének tanulmányozására. Eredményeinket összevetettük a kézzel történő fixálással kapott eredményekkel. 117
