Fogorvosi szemle, 1999 (92. évfolyam, 1-12. szám)

1999-04-01 / 4. szám

Fogorvosi Szemle 92. 99-110. 1999.

Semmelweis Orvostudományi Egyetem, Parodontológiai Klinika, (igazgató: dr. Gera István egyetemi tanár), Budapet

A dohányzás hatása a fogágybetegség elterjedtségére és gyakoriságára*

DR. GERA ISTVÁN

A fogágybetegség népbetegség. Amennyiben a fogágybetegséget úgy definiáljuk, hogy abba beletartozik a legenyhébb ínygyulladástól a súlyos fogágypusztulással járó parodontitisig minden, akkor valóban alig találunk olyan embert, akinek ne lenne enyhébb-súlyosabb ínygyulladása. Ha azonban fogágybetegnek csak a jelentős parodontalis tapadásveszteséget elszenvedett egyént tekintjük, az epidemiológiai kép sokkal kedvezőbb. [1]

A felnőtt lakosság parodontalis epidemiológiai adatai azt mutatják, hogy igazán súlyos, jelentős tapadásveszteséggel járó parodontitis a lakosság kb. 10%-20%-ában fordul elő. Az előfordulási gyakoriság az életkorral arányosan emelkedik, és csúcspontját az 5. évtized végére éri el. A fogágypusztulás kialakulásához a dentális plakkon kívül számos helyi és általános rizikótényező egyidejű jelenlétére van szükség. A modern epidemiológiai kutatás nagyban hozzájárult a rizikófaktorok feltárásához is. A rizikófaktorok egyik része szoros összefüggésben van az egyén életvitelével és a környezeti hatásokkal. De rizikófaktorként szerepelnek azok az örökletes vagy szerzett betegségek és állapotok is, amelyek meghatározó befolyással lehetnek a dentális plakk által kiváltott gyulladásos reakciók súlyosságára. Ezeket a tényezőket alig van módunk befolyásolni. Az életvitellel összefüggő rizikótényezőket azonban meg tudjuk változtatni.

A 80-as és 90-es évek epidemiológiai kutatásai alapján egyre nagyobb figyelmet szentelünk a dohányzásnak, mivel igazolódott, hogy mint az egyik, az életvitellel szorosan összefüggő rizikófaktor a fogágypusztulás kialakulásában kulcsfontosságú szerepet játszik [2]. Ma úgy tűnik, hogy a dohányzás a diabetes és az immunhiányos állapotok mellett az egyik legkritikusabb rizikófaktor (1., 2. ábra). Mivel a magyar felnőtt lakosság közel 40%-a dohányzik, ezt komoly orális népegészségügyi kérdésnek is kell tekintenünk. Korábban úgy véltük, hogy a dohányosok rossza parodontalis státusáért csupán a lényegesen rosszabb szájhigiéné, a fokozott fogkőképződési hajlam, a súlyosabb ínygyulladás és a megváltozott baktériumflóra lenne fele-Érkezett: 1998. április 22.

* A szerkesztőség felkérésére írt közlemény.

99