Fogorvosi szemle, 1999 (92. évfolyam, 1-12. szám)

1999-01-01 / 1. szám

tek. Eredményeik szerint a szérum- és nyálszintek nem korreláltak [15]. A szintén béta-laktám carbapenemek viszonylag új antibiotikum­csoportot képviselnek. Csak igen súlyos, multirezisztens baktériumok által okozott fertő­zésekben adják őket, és monoterápiaként is hatásosak. Az alkalma­zási körülmények miatt (súlyos esetek kezelése sokszor intenzív osz­tályokon) végeztünk állatkísérleteket. Két származékot hasonlítot­tunk össze, az imipenemet (Tuenam) és a meropenemet (Meronem). Az imipenemet cilastatinnal kapcsoltan gyártják, mely gátolja a vese által termelt dehidropeptidáz enzim imipenembontó aktivitását [7, 11, 18]. Az újabb származék a meropenem, amely önmagában is stabil, és az irodalom szerint jobb farmakokinetikával rendelkezik (magas koncentrációt ér el a liqourban is), valamint szélesebb a spektruma (hat az imipenemre mérsékelten rezisztens Pseudomonas aeruginosára is). Kíváncsiak voltunk, hogy a meropenem jobb farma­­kokinetikája tükröződik-e a nyálba való kiválasztódásnál is. Azt ta­láltuk, hogy az imipenem a 2. órában ért el csúcsszintet a nyálban, majd a 4. órában igen alacsony, az 5. órában pedig már nem is volt mérhető koncentráció. A meropenem mind a szérumban, mind a nyálba jóval magasabb szintet mutatott és a 2. órától a nyálban mért antibiotikum koncentrációk magasabbak voltak a szérumszinteknél. Ez is a meropenem jobb farmakokinetikáját jelzi. Eredményeink alapján mindhárom általunk vizsgált antibiotikum terápiás szintet ért el a nyálban, de eltérés mutatkozott az időtar­tamban és a koncentrációkban. Amennyiben állatkísérletes eredmé­nyeinket (imipenem, meropenem) humán vizsgálatok is megerősítik, alkalmazásuk esetén várhatóan gyorsabban és hatékonyabban gyó­gyulnak majd a nyálmirigygyulladások, ulceratív stomatitisek, gingi­­vitisek. Irodalom: 1. Adler-Hradecky, C., Kelentey, B.: Salivary exretion and inactivation of some penicillins. Nature. 198, 792, 1963. — 2. Bender, J. B., Pressman, R. S., Tashman, S. G.: Studies on excretion of antibiotics in human saliva. I. Penicillin and streptomycin. J. Am. Dent. Assoc. 46, 164, 1953. - 3. Dalhoff, A.: Pharmacokinetics of Selected Antibacterial Agents. Karger, Basel, 1998. 44-45, 62—66. - 4. Danhof M., Breimer, D. D.: Therapeutic drug monitoring in salvia. Clin. Pharmacokin. 3, 39, 1978. - 5. Dvorschik, B. H., Vesell, E. S.: Pharmacokinetic interpretation of data gathered during therapeutic drug monitoring. Clin. Chem. 22, 868, 1976. - 6. Fried, J. S., Hinthorn, D. R. : The Cephalosporins. Year Book Medical Publ., Chicago, 1985. 32-35. — 7. Graber H.: Az antibiotikum-kezelés gyakorlata. Medicina, Budapest, 1993. 57—73, 75-78. — 8. Greenwood, D.: Antimicrobial Chemotherapy. Oxford University Press, New York, 1995. 22. - 9. Grove, D. C., Ranal, W. A.: Assay methods of antibiotics. Medical Encyclopeida, INC, New York, 1955. — 10. Horning, M. G., Brown, L., Nowlin, J., Lertratanangkoon, K., Kellaway. P., Zion, T. E. : use of saliva in therapeutic drug monitoring. Clin. Chem. 23 (2), 157, 1977. — 11. Ludwig E.: Anti-* Köszönetnyilvánítás: A Merck Sharp & Dohme Kft-nek, hogy árumintákkal (Mefoxin, Tienam) támogatta vizsgáltainkat. 9

Next

/
Thumbnails
Contents