Fogorvosi szemle, 1999 (92. évfolyam, 1-12. szám)

1999-02-01 / 2. szám

Kiemeli, hogy a fogazati rendellenességek ok-okozati kapcsolatban vannak a fogazat más megbetegedéseivel, a fogszuvasodással és a fogágybetegségekkel. Összefüggés alakulhat ki állkapocsízületi ártalmakkal és néhány beszédzavarnak is oka lehet. A 2. fejezet az orthondontiai terminológiát tárgyalja. Néhány alapvető fogalmat tisztáz. A 3. fejezetben a fogszabályozás szempontjából is igen fontos etiológiai kérdésekkel foglalkozik. Részletesen ismerteti az öröklött és a szerzett eltéréseket. Hangsúlyozza szerepüket a különböző típusú fogazati rendellenességek kialakulásában. Egyben felhívja a figyelmet arra, hogy a kezelést végző orvos számára a kiváltó ok ismerete, valószínűsítése fontos, mert befolyásolja az alkalmazott kezelési módszer kiválasztását és a prognózist. A 4. fejezet jelentőségének megfelelően kiemelten, részletesen tárgyalja a craniofacialis komplexum növekedésének, fejlődésének legfontosabb állomásait. Az 5. fejezet az izomműködés és a fogazati rendellenességek kapcsolatával foglalkozik. Hangsúlyozza, hogy a normális rágóizom-működés a jól fejlett állcsontok és a szabályos fogazat létrejöttének meghatározó tényezője. Ismerteti néhány kóros izomfunkció és a fogazati eltérésekelektromiográfiás vizsgálattal is igazolható összefüggéseit, valamint a kóros izomfunkciók récidivât okozó hatását. A 6. fejezet bemutatja a pontos orthodontiai diagnózis készítésének főbb lépéseit. Az anamnézis, az általános klinikai, a funkcionális, az orthodontiai, a röntgenvizsgálat, a teleröntgenanalízis szerepét. A helyes diagnózis kialakítása, a kezelési terv szempontjából pozitív és negatív faktorok felmérése, a szintézisen át a jó terápiás javaslatig vezet. A 7. fejezet a fogszabályozó kezelés számára nélkülözhetetlen résszel, a röntgen diagnosztikával és a teleröntgen értékeléssel foglalkozik. Jó és részletes ábraanyag kíséretében bemutatja, hogy a röntgenképek alapján nem csupán a rendellenességek helye és mértéke állapítható meg, hanem segítségükkel felmérhetők a kezelés hatására bekövetkezett változások is. A 8. fejezet a kezelés megkezdésének időpontjával és a kezelés időtartamával foglalkozik a téma jelentőségének megfelelő részletességgel. A 9. fejezet a fogszabályozó kezelés szempontjából igen lényeges alapelveket, a biológiai és a mechanikai adottságokat ismerteti. Részletesen tárgyalja a fogelmozdításhoz szükséges erők alkalmazására vonatkozó szabályokat, eszközöket és azok hatását. A 10. fejezet történeti áttekintés keretében bemutatja a fogszabályozó készülékek fajtáit, és osztályozza őket horgonylat és erőhatás szempontjából. A 11. fejezet a kivehető lemezeknek Európában elterjedt széles skáláját mutatja be: az egy állcsontban elhorgonyzott lemezeket, valamint a mindkét állcsontot befogó, a fogmozgatásra az izomműködést is felhasználó bimaxilláris készülékeket. A 12. fejezet bő terjedelemben, fontosságának megfelelően foglalkozik az extraorális megtámasztású készülékek ismertetésével. Ugyancsak igen részletesen tárgyalja és bemutatja a könyv 13. fejezete a rögzített készülékeket, a „multiband” és a „multibond” technikákat, az előző kiadásban még nem szereplő néhány új színes fotóval mutatja be a módosított Jarabek-féle light wire technikát. A 14. fejezet az előző kiadással szemben az azóta eltelt idő alatt jelentkező új szempontoknak megfelelően, új ábrák kíséretében foglalkozik a fogszabályozó készülékek igen fontos részeivel az ívek típusaival és azok fizikai tulajdonságaival. A 15. fejezettel már konkrétan megkezdődik a különböző fogazati rendellenességek kezelési módszereinek tárgyalása. Elsősorban didaktikus szempontból Angle diagnosztikai rendszere alapján. Először ebben a fejezetben az Angle I. anomáliák keretén belül a helyi eltérések kezelési elveit foglalja össze. A 16. fejezet az Angle I. osztályon belül a harapási eltérések kezelési elveit foglalja össze. A 17. fejezet az Angle II. osztályú anomáliák 1. és 2. csoportjába tartozó rendellenességek kezelési elveit mutatja be. A 18. fejezet az Angle III. osztályú anomáliák kezelési elveit tárgyalja, rámutatván a differenciáldiagnosztika jelentőségére. A szükséges diagnosztikus módszerek, elsősorban a cephalometriás vizsgálatok jelentőségét hangsúlyozva. A 19. fejezet a foghiányokkal együtt előforduló anomáliák komplex kezelésével foglalkozik. A 20. fejezet jelentőségének megfelelő terjedelemben és részletességgel tárgyalja az ajak- és szájpadhasadékos betegek komplex kezelési lehetőségeit. Ismerteti az okokat és a hasadékok osztályozását. Hangsúlyozza ebben a csoportban a gondozás fontosságát. Részletesen ismerteti a sebészi ellátás korszerű elveit, az ezzel párhuzamosan zajló orthodontiai és logopédiai gyógyítás lehetőségeit. A 21. fejezet a

59