Fogorvosi szemle, 1999 (92. évfolyam, 1-12. szám)

1999-01-01 / 1. szám

A III. táblázat foglalja össze a teendőket sebészeti beavatkozások után fellépő vérzés esetén.

Esetismertetések

1. Mélyvénás trombózis miatt Syncumart szedő 52 éves férfibetegnél vestibulumplasztikát terveztünk. A beteg napi 1,5-2 tabletta Syncumart szerd, ezzel az INR-értéke 2-2,5 közötti szinten van.

A műtét előtt a beteget Fraxiparine-inje iora (0,3 ml sc./nap) állítottuk át.

A Fraxiparine kis molekulasúlyú heparinkészítmény. Előnye a könnyű alkalmazhatóság, laboratóriumi monitorozás nem szükséges, a műtéti beavatkozás során vérzésveszély nincs.

A műtét utáni 3. napon a Fraxiparine mellett 3. következő nap 2 tabletta Syncumart is kapott a beteg. Ezután INR kontroll 1,53 volt.

Következő napon a Fraxiparine-t elhagytuk, majd újabb INR-kontroll történt, mely eredménye 1,95 volt.

Ekkorra a beteg sebe gyógyult, panaszmentesen hagyta el a kórházat. A Syncumart az eredeti beállítás szerint szedte tovább.

2. 40 éves nőbetegnél 3 éve műbillentyű-beültetés történt, mely után napi 1 1/4 tabletta Syncumarra állította be belgyógyásza.

98. 01. 20-án előző napi INR-eredmény (2.27) birtokában 14-15- 16-os fogak eltávolítása történt. Fogorvosa suturázta az extractiós sebet. Másnap haemorrhagia post extractionem diagnózissal vettük fel osztályunkra a beteget, a suturák mentén folyamatos vérzés miatt. 3x2 tabletta Dicynone és 1x0.3 ml Fraxiparine se. terápiát alkalmaztunk. Következő nap Amoxicillin antibiotikum profilaxis mellett sebtoilette, alveolus korrekció történt. Ekkor a kontroll INR 1.14 volt. Utóvérzés nem volt, a beteget 2 nap múlva osztályunkról panaszmentesen bocsájtottuk otthonába. Syncumarra való átállítását kardiológusa végezte el ambuláns módon.

Összegezve

Minden fogászati kezelésre szoruló beteg potenciálisan rizikóbetegnek tekintendő. A rizikóbetegek kiszűrése érdekében az I. táblázatban szereplő betegségekre ne mulasszunk el rákérdezni.

A továbbiakban az állapottól függően a fogorvos feladata és felelőssége, hogy döntsön a beteg sorsáról. A legtöbb esetben feltétlenül szükséges az alapbetegséget kezelő szakorvossal történő konzultáció. Indokolt esetben a betegek fekvőbeteg-osztályos gyógyszeres beállítása és szájsebészeti osztályon történő kezelése nyújthatja a megfelelő biztonságot. A diagnosztikus és terápiás irányelvekre vonatkozó fontosabb kérdéseket dolgozatunkban foglaltuk össze.

28