Fogorvosi szemle, 1999 (92. évfolyam, 1-12. szám)

1999-05-01 / 5. szám

latában élt tovább (Ha ábra). Ezzel a rugós ívvel elsősorban a praemaxillaris területen lehet számottevő expanziót elérni. Maga az eszköz elsősorban szájpadhasadékos betegek kezelésére használatos. Kevéssé ismert, hogy a Pollock (1924) által leírt (1 /b. ábra) laterális karokkal ellátott palatinális ívet Dukes (1969) ismét felfedezi [12], és ugyancsak W rugónak nevezi el. Ezt a típusú W rugót leginkább keresztharapások kezelésére szánták. Tudott volt az is, hogy inaktivált formája az extrakciós eseteknél a felső fogív stabilizációjára is alkalmas. Valószínűsíthető, hogy ez utóbbi funkció átgondolása ihlette a Nance (1974) által módosított változat, a frontális műanyag támasztólemezkével ellátott ún. „holding arch” létrehozását, amely a laterális karokat szükségtelenné tette. Korábban Simon (1933) kezelési rendszerében bemutatja a „lingualis rugós ív”-ét (2. ábra), mely már a mai quadhelix ideáját testesíti meg [10, 30].

1 /a. és 1 /b. ábrák: A Coffin-rugó mint expanziós rögzített szerkezet (a) és a Pollock— Dukes-féle meghosszabbított laterális karokkal ellátott W rugó (b)

2. ábra: Simon „lingualis rugós íve” melynél az expanziós hatás a „quadhelix” elv szerint valósul meg (P. W. Simon könyvéből)

144