Fogorvosi szemle, 1999 (92. évfolyam, 1-12. szám)

1999-05-01 / 5. szám

Megbeszélés Epidemiológiai kutatások adatai szerint leukoplakiás betegek között a dohányzás és az alkoholfogyasztás jelentősen magasabb arányban fordul elő, és ez még kifejezettebb a malignizálódott esetekben [1, 2]. Ezek a klinikai megfigyelések fokozzák a leukoplakiás hám esetleges fokozott átjárhatóságának jelentőségét carcinogénekkel szemben. Bár eredetileg feltételezték, hogy a klinikailag leukoplakia képében meg­jelenő laesio esetében a megvastagodott hámréteg védelmet jelenthet, a mikrostruktúra morfológiai, funkcionális és biokémiai vizsgálatai az utóbbi években az ellenkezőjét bizonyították. Kimutatták, hogy a bőr hyperkeratoticus laesiójának vízzel szembeni permeabilitása fo­kozott [3]. Experimentális vizsgálatokban hörcsögök hyperplasiás buccalis nyálkahártyája csökkent barrierfunkciót mutatott az ép nyálkahártyával szemben. Érdekesnek tűnt tehát a leukoplakiás hám paramétereinek ez irányú vizsgálata, különös fontosságot tulaj­donítva a magas arányú (5-6%) malignus átalakulásra, mely mind Európában, mind az USA-ban központi problémát jelent [1, 7, 10, 11]. Az ismertetett adatok amellett szólnak, hogy a hyperplasiás leuko­plakiás területek szignifikánsan nagyobb mértékben eresztik át a do­hány NNN carcinogénjét, vagy nem különböznek szignifikánsan ugyan­azon szájüreg kontrollterületeitől. Az eredmények nem támasztják alá azt az intuitív feltételezést, hogy a keratinizáció és/vagy a hyperplasia a szájüregi nyálkahártyahám csökkent permeabilitását vagy fokozott barrierképességét eredményezi. Ugyanakkor az is kide­rül, hogy az adatokat a szövetminták jellege is befolyásolhatja. A bu­dapesti, nagyrészt dohányzó egyénektől származó ép nyálkahártya­szöveteket a nem dohányzó londoni anyag hámszövetével összeha­sonlítva, a következőket állapíthatjuk meg: 1. Az NNN-permeabilitás a dohányzó csoportokban magasabb volt. 2. A dohányzó egyének hámszövetének lipidtartalma köztes értéket foglal el a nem dohányos kontrollok és a leukoplakiás területek kö­zött, ami e területek keratinizációs tendenciájára utal. A fenti adatok megerősítik, hogy a dohány jelenléte a szájüregben (és a népesség nagyobb része egy, vagy annál is több csomag cigaret­tát szív el naponta), a leukoplakiamentes területeken is generalizált elváltozásokat hozhat létre. A permeabilitás és lipidösszetétel előző­ekben leírt és tapasztalt különbségei feltehetően kifejezettebbé vál­hatnak, ha a leukoplakiás hámszövetet ép, dohányzásnak nem kitett hámszövettel hasonlítjuk össze. Irodalom: 1. Bánóczy J.: Oral Leukoplakia, Akadémiai Kiadó, Budapest and Martinus Nijhoff Publishers, The Hague, 1982. - 2. Dombi Cs., Czeglédy Á., Bánóczy J.: Tüdó-ernyóképszűrő szolgálathoz kapcsolódó stomatoonkológiai vizsgálatok. Ma­gyar Onkológia 39, 194, 1995. — 3. Grice, R. A.: Transepidermal water loss in patholo­gical skin. In: The Physiology and Pathophysiology of the Skin. (Ed. Jarrett, A.) Aca­demic Press, London, 6, 2147, 1980. — 4. Johnson, N. W. (ed).: Risk markers for oral 141

Next

/
Thumbnails
Contents