Fogorvosi szemle, 1999 (92. évfolyam, 1-12. szám)
1999-05-01 / 5. szám
retes azonban, hogy patológiás elváltozások, mint például a leukoplakia, milyen permeabilitást mutatnak, ui. a karcinogén ágensek könynyebb áthatolása elősegítheti a malignizáció kialakulását. A fentiek alapján vizsgálataink célja a következő volt: — Megállapítani, van-e különbség az ép és a leukoplakiás szájnyálkahártyahám permeabilitása között?- Megváltozott-e leukoplakiában a hám permeabilitás-barrier lipid komponensek kémiai összetételének aránya? Anyag és módszer A budapesti Semmelweis Orvostudományi Egyetem Fogorvostudományi Kar klinikáin 21, klinikailag leukoplakiának diagnosztizált beteg szájüregi elváltozásaiból végeztünk próbakimetszést. Kettő kivételével valamennyi beteg dohányos volt (cigaretta), nagy részük, 14 beteg napi 1 csomagnál több cigarettát szívott, így erős dohányosnak számított. Az excindátumokat klinikai megjelenésük, elhelyezkedésük, és az elváltozás keletkezésének előzményei alapján csoportokba osztottuk. A beteg kockázati tényezőit, mint dohányzás, alkoholfogyasztás, ugyancsak összegyűjtöttük és elemeztük. Valamennyi excindátumból szövettani vizsgálat történt, a diagnózist ennek alapján állítottuk fel. A fagyasztott szövetmintákat és a megfelelő szövettani metszeteket megküldtük az Iowai Egyetemnek. A biopsziás anyagok mind a 21 betegnél, a bucca és a szájzug nyálkahártyájáról származtak, beleértve egy leukoplakiás és egy környező ép területet. A szövettani anyagok tritiált nitrosonornicotinra (NNN, egy rákkelő dohányalkotórész) vonatkozó permeabilitását (Kp) folyamatos perfúziós rendszeren történő áramoltatás állandó értékei alapján határoztuk meg. A leukoplakiás szövet Kp értékeit ugyanazon ép szövetével, a „student test” segítségével állapítottuk meg, ahol a „p” <0.05 értéket tekintettük szignifikánsnak. A lipideket - a leukoplakiás és a kontrollszövetből történő oldószeres extractio után, a permeabilitásméréshez a szükségest meghaladó mértékben - vékonyréteg-kromatográfiával határoztuk meg. A budapesti szövetminták lipidmennyiségét fotodenzitometriával állapítottuk meg, és lipid mg/szövet mg értékben adtuk meg. A súlyok százalékértékét londoni (Egyesült Királyság) egészséges egyének adataival hasonlítottuk össze, ezt a műveletet, független vizsgálóként az Iowai Egyetem végezte. A szövettani metszeteket elváltozást mutató vagy a nélküli területenként kategorizáltuk, a keratin- és a hámrészeket a Bioquant képanalízis-rendszer segítségével határoztuk meg. Az elváltozást mutató, és ép területek átlagos keratin- és hámvastagságát a két szövet vonatkozásában a „student test” segítségével hasonlítottuk össze, ennek során <0.05 p értéket ismét szignifikánsnak tekintettük. 138
