Fogorvosi szemle, 1998 (91. évfolyam, 1-12. szám)
1998-02-01 / 2. szám
Fogorvosi Szemle 91. 53-56. 1998. Semmelweis Orvostudományi Egyetem, Szájsebészeti és Fogászati Klinika (igazgató: dr. Szabó György egyetemi tanár), Budapest Az eosinophil granuloma előfordulása az állcsontokban Esetismertetés DR. JOÓB-FALCSALY ÁRPÁD és DR. GYULAI GAÁL SZABOLCS A csontok eosinophil granulomatosisának első leírása Lichtenstein és mtsa [1], valamint Otani és mtsa nevéhez fűződik [2], Az eosinophil granulomatosist másik két kórképpel - az Abt-Letterer-Siwe- és a Hand-Schüller-Christian-betegségekkel - foglalták egy csoportba, histiocytosis X néven. Az ma már teljesen elfogadott tény, hogy mindhárom formánál ugyanazon megbetegedés különböző stádiumairól van szó, így az eosinophil granulomatosis mint helyi, benignus; a Letterer-Siwe-kór mint disszeminált malignus histiocyosis (letális kimenettel) szerepel. A krónikus, többgócú Hand-Schüller-Christian-kór, a rá jellemző triásszal (térképszerű felritkulások a csontokban, exophtalmus, diabetes insipidus), a prognózis szempontjából a kettő között helyezkedik el [3, 7], A betegség egységes patológiai képét a proliferáló histiocyták és eosinophil leukocyták jellemzik, ami lokalizált csontpusztulást és kiterjedt visceralis infiltrációkat eredményez. Az állcsontok eosinophil granulomatosisa a fiatalkor ritka megbetegedései közé tartozik. Freyschmitt és mtsai szerint 2 millió lakosból egy eset fordul elő évente [8]. A SOTE Szájsebészeti és Fogászati Klinikán az elmúlt 10 évben 147 nem odontogén eredetű szövettani vizsgálatra került jóindulatú csontdaganat közül 18 volt eosinophil granuloma (13%) [4]. Hangsúlyozni kívánjuk a „szövettani vizsgálat” kifejezést, mert kisméretű osteomát vagy más jóindulatú, panaszt nem okozó daganatot csak klinikailag diagnosztizálunk. A betegséget általában ritkán fedezik fel, ez talán annak tulajdonítható, hogy klinikailag nehéz diagnosztizálni, illetve hogy a gyakorló orvosok a betegség előfordulási lehetőségét gyakran figyelmen kívül hagyják. Az eosinophil granuloma klinikai képéhez tartozik az íny fájdalmatlan kifekélyesedése az érintett területen. A fogorvos legtöbbször parodontitis progresszív folyamatát észleli. Fogmozgathatóság és foghúzás utáni késleltetett sebgyógyulás lép fel [5], Jellegzetes a röntgenképe. Érkezett: 1997. február 20. Elfogadva: 1997. március 12. 53