Fogorvosi szemle, 1998 (91. évfolyam, 1-12. szám)

1998-02-01 / 2. szám

is, hogy a fogászati kezeléssel kapcsolatos szorongás korszakonként eltérő lehet, mivel 1975-ben végzett nagy létszámú felmérésük mindkét nemnél szignifikánsan magasabb (!) értéket mutatott az 1967-es mérésekhez képest. Ez az adat azért is érdekes, mert a fogorvosi ellátás fejlődése miatt a fogászati kezelések a második vizsgálat idején feltehetően kisebb fájdalommal jártak.

Berggreen és Carlsson [2], valamint Moore és munkatársai [12] vizsgálták az általános és a fogászattal kapcsolatos szorongás kapcsolatát. Vizsgálatukhoz [5] a „Geer Fear Scale” (GFS) (a GFS a „Fear Survey Schedule-II” (FSS-II) módosított és rövidített változata) mérőskálát alkalmazták, és kimutatták, hogy az általános és a fogászati kezeléssel kapcsolatos szorongás között pozitív korreláció van. A finomabb statisztikai analízis azt mutatta, hogy elsősorban a fogászati szorongás kezelése után mért DAS-értékek korreláltak az általános szorongás GFS-értékeivel, illetve az általános szorongás magasabb volt azoknál a pácienseknél, akiknek a fogászati szorongását kevésbé lehetett kezelni [2], ami arra utalhat, hogy a fogorvosi kezeléssel kapcsolatos szorongás egyrészt eredhet egy nagyfokú általános szorongásból, illetve egy, az általános szorongástól bizonyos tekintetben független, mintegy „annak talaján” kialakuló, de önállóan kezelhető, fogászattal kapcsolatos szorongásból.

Mint a fentiekből is látható, az elmúlt időben jelentős, epidemiológiai tudásanyag gyűlt össze a nemzetközi irodalomban a fogászati szorongással kapcsolatban. A hazai populáción végzett vizsgálatok azonban mind ez idáig nem indultak meg. A megfelelő szorongásmérő skála hiánya ugyanakkor hátráltatja a fogászati szorongás és fóbiák vizsgálatát célzó nem pusztán epidemiológiai hanem pszichológiai vagy akár élettani jellegű vizsgálatokat is. A jelen fejezetben ismertetett munka fő célja ezért az volt, hogy a nemzetközi irodalomban széles körben használt, és a hazai irodalomban is fontosnak tartott [6] mérőskála, a „Dental Anxiety Scale” [3] magyar fordítását létrehozza, és elvégezze az első ilyen irányú vizsgálatokat a magyar populáción, hazánkban is használhatóvá téve ezzel a fogászati szorongás egy egzakt mérőeszközét.

Anyag és módszer

A DAS-skála eredeti angol szövegét az 1. ábrán, a magyar fordítás szövegét a 2. ábrán mutatjuk be.

A skála kiértékelése: a kérdésekre adott válaszokat 1-5 ponttal értékeljük, 1 pontot ér ha a páciens az adott kérdésre az első választ karikázta be, 2 pontot ha a másodikat, 3 pontot ha a harmadikat stb. Végül a négy kérdésre adott válaszokat összeadjuk. Az elérhető maximum 20 pont a minimum 4 pont. (Továbbiakban a kapott értékeket a magyar változat esetében is a nemzetközi irodalommal összhangban „DAS-értéknek” jelöltük.)

44