Fogorvosi szemle, 1998 (91. évfolyam, 1-12. szám)
1998-02-01 / 2. szám
Megbeszélés és következtetések A kompressziós osteoszintézis elterjedését követően a műtéti feltárások megválasztása került a szakmai érdeklődés középpontjába [3, 7, 8, 9, 11]. Egyes szerzők a jobb esztétikai eredményt adó intraoralis feltárású műtéteket minden esetben kivitelezhetőnek tartották, és rutinszerű alkalmazását javasolták [7]. Mások darabos töréseknél, kiterjedt lágyrész-sérüléseknél, transoralisan nehezen hozzáférhető műtéti terület esetén továbbra is az extraoralis feltárást részesítették előnyben [3, 8, 9, 11]. A nyolcvanas évek elejétől egyre szélesebb körben elterjedt Champyféle miniatürizált fémlemezes oszteoszintézis egyszerűsítette a fenti problémát. Ez a módszer azonban nem alkalmazható minden állkapocstörés ellátásakor [5, 10]. Ezt tükrözik a mi eredményeink is: Darabos töréseknél nem nyújtanak kielégítő stabilitást. Alkalmazhatóak ugyanakkor ezekben az esetekben a kitört csontdarabok rögzítésére. Véleményünk szerint a törések ellátásakor az oszteoszintézis-módszer, illetve a fémlemezrendszer kiválasztása igen fontos, és lényegében eldönti a műtéti feltárást is. A harminchat év alatti nőknél gyakoribbak az intraoralis feltárású műtétek, mint azonos korú és töréstípusú férfiak esetén. Feltehetően a társadalmi elvárások helyeznek nagyobb hangsúlyt a fiatal nők esztétikus megjelenésére, ami a látható heg nélküli operációk gyakoribb alkalmazását magyarázza. A sérültek ellátásának valódi költségeiben a legfontosabb tényező az ápolási napok száma [2], Ez a törések súlyosságával korrelál, és független a feltárástól. Bizonyos helyzetekben (pl. politraumatizáltak ellátásakor) különösen fontos a műtétek időtartama: a törések gyors ellátása lehetővé teszi más életmentő operációk megkezdését. Az operációk egyszerű és kettős töréseknél hosszabbak intraoralis feltárásból. Darabos törések operációinál a műtéti feltárástól független az operációk időtartama. Feltehetően a nehezebben hozzáférhető intraoralis feltárás miatt a repozíció, illetve a fémlemezek és csavarok rögzítésének elhúzódása nagyobb időveszteséget jelent, mint a gyors és rövid intraoralis feltárás időnyeresége a lassabb extraoralis preparációval szemben. Darabos töréseknél a repozíció, illetve a fémlemezek és csavarok rögzítése, függetlenül a feltárás módjától, a törés típusából fakadóan nehézkes és lassú. A törések szövődményei, az ápolási napokhoz hasonlóan, azok súlyosságával korrelálnak, a műtéti feltárástól függetlenül. Irodalom: 1. Champy, M., Lodde, J.-P., Schmitt, R., Jäger, J.-H., Muster, D.: Mandibular osteosynthesis by miniature screwed plates via a buccal approach. J. Maxillofac. Surg. 14, 1978. — 2. El-Degwi, A., Mathog, R. IL: Mandible fractures — medical and economic considerations. Otolaryngol Head Neck Surg 108, 213, 1993. — Geiger, S., Dürnbach, J. : Postoperative Ergebnisse nach extra- und transoral durchgeführten Kompressionsosteosynthesen im Unterkiefer. Dtsch. zahärztl. Z. 38, 379, 1983. — 4. Gyenes V., 41
