Fogorvosi szemle, 1998 (91. évfolyam, 1-12. szám)

1998-02-01 / 2. szám

Megbeszélés és következtetések A kompressziós osteoszintézis elterjedését követően a műtéti feltárá­sok megválasztása került a szakmai érdeklődés középpontjába [3, 7, 8, 9, 11]. Egyes szerzők a jobb esztétikai eredményt adó intraoralis feltárású műtéteket minden esetben kivitelezhetőnek tartották, és rutinszerű alkalmazását javasolták [7]. Mások darabos töréseknél, kiterjedt lágyrész-sérüléseknél, transoralisan nehezen hozzáférhető műtéti terület esetén továbbra is az extraoralis feltárást részesítették előnyben [3, 8, 9, 11]. A nyolcvanas évek elejétől egyre szélesebb körben elterjedt Champy­­féle miniatürizált fémlemezes oszteoszintézis egyszerűsítette a fenti problémát. Ez a módszer azonban nem alkalmazható minden állka­pocstörés ellátásakor [5, 10]. Ezt tükrözik a mi eredményeink is: Dara­bos töréseknél nem nyújtanak kielégítő stabilitást. Alkalmazhatóak ugyanakkor ezekben az esetekben a kitört csontdarabok rögzítésére. Véleményünk szerint a törések ellátásakor az oszteoszintézis-mód­­szer, illetve a fémlemezrendszer kiválasztása igen fontos, és lényegé­ben eldönti a műtéti feltárást is. A harminchat év alatti nőknél gyakoribbak az intraoralis feltárású műtétek, mint azonos korú és töréstípusú férfiak esetén. Feltehetően a társadalmi elvárások helyeznek nagyobb hangsúlyt a fiatal nők esztétikus megjelenésére, ami a látható heg nélküli operációk gyako­ribb alkalmazását magyarázza. A sérültek ellátásának valódi költségeiben a legfontosabb tényező az ápolási napok száma [2], Ez a törések súlyosságával korrelál, és független a feltárástól. Bizonyos helyzetekben (pl. politraumatizáltak ellátásakor) különö­sen fontos a műtétek időtartama: a törések gyors ellátása lehetővé te­szi más életmentő operációk megkezdését. Az operációk egyszerű és ket­tős töréseknél hosszabbak intraoralis feltárásból. Darabos törések ope­rációinál a műtéti feltárástól független az operációk időtartama. Felte­hetően a nehezebben hozzáférhető intraoralis feltárás miatt a repozí­­ció, illetve a fémlemezek és csavarok rögzítésének elhúzódása nagyobb időveszteséget jelent, mint a gyors és rövid intraoralis feltárás időnye­resége a lassabb extraoralis preparációval szemben. Darabos törések­nél a repozíció, illetve a fémlemezek és csavarok rögzítése, függetlenül a feltárás módjától, a törés típusából fakadóan nehézkes és lassú. A törések szövődményei, az ápolási napokhoz hasonlóan, azok sú­lyosságával korrelálnak, a műtéti feltárástól függetlenül. Irodalom: 1. Champy, M., Lodde, J.-P., Schmitt, R., Jäger, J.-H., Muster, D.: Mandibu­lar osteosynthesis by miniature screwed plates via a buccal approach. J. Maxillofac. Surg. 14, 1978. — 2. El-Degwi, A., Mathog, R. IL: Mandible fractures — medical and eco­nomic considerations. Otolaryngol Head Neck Surg 108, 213, 1993. — Geiger, S., Dürn­bach, J. : Postoperative Ergebnisse nach extra- und transoral durchgeführten Kompres­sionsosteosynthesen im Unterkiefer. Dtsch. zahärztl. Z. 38, 379, 1983. — 4. Gyenes V., 41

Next

/
Thumbnails
Contents