Fogorvosi szemle, 1998 (91. évfolyam, 1-12. szám)

1998-11-01 / 11. szám

Temporomandibuláris izületi fájdalom [13]

A temporomandibuláris Ízület fájdalma főként nőknél fordul elő, az arány a legtöbb vizsgálatban 8:1. Főként 10-40 év közötti életkorban észlelhető, 50 év felett ritkán fordul elő.

Anamnestikus adatok: A fájdalmat leginkább tompa, állandóan fennállóként írják le a betegek, olykor rövid, éles, hasító fájdalommal, mely a mandibula mozgásával függ össze. A fájdalmat gyakran váltja ki az evés (különösen, ha erős rágómozgást igénylő ételeket fogyaszt a beteg), beszéd, fogászati kezelés alatt a száj huzamosabb ideig való nyitvatartása. A fájdalom lehet egy- vagy kétoldali, lokalizálódhat a praeauriculáris területre, de ráterjedhet a temporális régióra, a mandibula szögletre és nyakra. Ha a fájdalom diffus, társuló myofasciális fájdalom is feltételezhető. Gyakoriak az exacerbatiók, hónapokig, esetenként évekig tartó teljes vagy részleges remissióval. Az anamnésisben gyakori a már régebben meglévő vagy társuló temporomandibuláris zörej, ún. pattanás, pukkanás, kattanás vagy csikorgás. Legtöbb betegnél a fájdalom nem befolyásolja az alvást. A recept nélkül kapható fájdalomcsillapítók bizonyos mértékig többnyire csökkentik a fájdalmat.

Klinikai tünetek: Gyakori a mandibula condylusa feletti nyomásérzékenység. A temporomandibuláris Ízület vagy ízületek tapintási érzékenysége transauditorikus, és/vagy praetrageális úton jön létre. A betegek preaeauriculáris diszkomfort érzésről panaszkodnak, ez a mandibula egyes, ha nem valamennyi mozgásához társul. A mandibula mozgása kiváltotta praeauriculáris fájdalom jelentős mértékben szól az izületi fájdalom mellett, mert nincs más olyan izomtevékenység, mely a mandibulát mozgatja. Romolhat a szájnyitás, kialakulhat a mandibulának a fájdalmas Ízület irányába történő elhajlása. Hallgatózással és tapintással izületi hangok észlelhetők. Az izületi hang jelenléte azonban önmagában nem diagnosztikus értékű, mert egyébként teljesen tünetmentes betegeknél is kimutathatók. A temporomandibuláris arthralgia mellett, a társuló myofasciális fájdalom jeleként, a fej-nyak régió tapintási érzékenysége is kimutatható. A temporomandibuláris ízület röntgenvizsgálatával gyakran lehet degeneratív arthritist kimutatni, a mágneses resonancia vizsgálat pedig a porckorong előrecsúszását igazolja. Egyik képalkotó eljárás adatai sem jellemzőek a temporomandibuláris arthralgiára, mert a látott elváltozások tünetmentes betegeknél is gyakorta előfordulnak.

Kezelés: A temporomandibuláris arthralgia kezelésénél tekintettel kell lenni arra, hogy a kórkép fiataloknál (40 év alatt) a leggyakoribb, és 50 év felett ritkán észlelhető. Az életkor figyelembevétele azt jelenti, hogy a kezelés ne legyen ártalmasabb, mint maga a betegség, valamint, hogy a nem reverzibilis hatásokkal járó kezelést kerülni kell. A temporomandibuláris arthralgia legtöbbször gyulladás eredetű, ezért a nem-steroid gyulladásellenes szereket célszerű választani, ha a fájdalom valóban gyulladásos eredetű. A gyógyszerek megfelelő adagolásban

345