Fogorvosi szemle, 1998 (91. évfolyam, 1-12. szám)
1998-06-01 / 6. szám
ki, és gyártottak le. J. N. Farrar e korszak egyik tipikus és kiváló képviselője kétkötetes munkájában közel háromszáz ilyen készüléket ismertet [3], 1890-től vette kezdetét az a korszak az orthodontiában, melynek úttörő munkásai Edward H. Angle és nem utolsósorban Calvin S. Case voltak. Ez az időszak, melyet új iskolának hívunk már tágabb látószögből veszi figyelembe a fogazatot, és az ezzel összefüggő állcsontokat, koponyát, arcprofilt [1]. Összefoglalva a régi iskolán túlmutató eszméket: a) az ideális occlusiós sík megteremtése; b) a kezelés lefolytatása tág korhatárok között; c) kezelés standard géppel; d) „bodily-movement” („testes elmozdítás”); e) helyteremtés az extractio teljes kizárásával, kizárólag az állcsont tágításával. Ez utóbbi tételt nem sokkal később Angle revideálta, és az extractiót normatív szabályok közé szorítva alkalmazták. A korszak jelszava a „bodily movement”, melyet 1917-től Merschon „a biológiai irány” célkitűzésével egészít ki [9, 12]. A fogszabályozó készülékek tekintetében Angle készülékei és azok horgonylatai túl merevek, azaz a fogakat minden egyéni mozgás lehetőségének kizárásával kapcsolják az erőrendszerbe. Merschon munkássága már túlmutat ezen az igen nagy problémán, horgonylatai, ívei teljesen szabadok (ízületesek) úgyhogy a fog, dacára az erőrendszerbe való kifogástalan bekapcsoltságának, megtartja egyéni mozgásszabadságát és ezáltal engedelmeskedik nemcsak a készülék által keltett erőknek, hanem a szervezet természetes rendezőerőinek is. Ezt a felfogást nevezzük „biológiai irány”-nak [12], Merschon Edward H. Angle tanításán túlmutató eszméi a következők: biológiás horgonylat; lingualis ív; szakaszos kezelés; funkcionális (készülékmentes) retentio [12]. Az 1920-as és 30-as évek nagy vívmányai közé tartozik még a profilaxisnak a terápia bevonásába való törekvés. A genetikus módszerek mellett a kephalometricus mérések lapján történő diagnosztizálás, illetve a gnathofotosztatikus (Simon-féle) irányzat [7, 8, 9, 10, 11]. A fogszabályozó készülékek tekintetében hátrányként lehet felhozni, hogy anyaguk legtöbbször nemesfém (aranyötvözet), ezért áruk roppant magas volt (szűk réteg által elérhető), és rugalmasságuk sem volt mindig kielégítő. Mindazonáltal az 1900-as évek elejétől az évszázad harmadáig kialakult orthodontiai felfogás, diagnosztika, készülékek igen nagy változást hoztak. Az 1930-as évektől indult forradalmi áttörés, már a készülékek anyagának módosításából, újabb és újabb fémötvözetek létrehozásából és az esztétika mindinkább szem előtt tartásából fakad [7, 8, 10], Paul W. Simon óriási lépéssel vitte előbbre a modern orthodontiai kezelési lehetőségeket azáltal, hogy készülékeit rozsdamentes acélból állította elő, és ugyanakkor ezek az esztétikai igényeknek is megfeleltek [7]. 180
