Fogorvosi szemle, 1998 (91. évfolyam, 1-12. szám)

1998-06-01 / 6. szám

1. ábra. A herediter angioedema patomechanizmusa

közül kiemelendők a maxillofacialis műtétek, a leggyakoribb gégészeti műtét, a tonsillectomia, ill. a fogsebészeti, szájsebészeti beavatkozások.

Osztályunkon 10 éve gondozzuk és kezeljük a HANO-s betegeket. A következőkben 11 betegünk fogsebészeti és 1 betegünk fül-orr-gégészeti beavatkozás előtti profilaktikus danazolkezeléséről számolunk be.

Betegek

A HANO diagnosztikus kritériumainak megfelelő és a komplement vizsgálatok alapján I. típusba sorolható 12 beteg — 6 férfi és 6 nő, életkoruk 21-50 év (átlagéletkoruk 35 év) - részesült rövid távú danazol- (Danoval, KRKA) profilaxisban.

A kezelést azokon a betegeken alkalmaztuk, akiknek az anamnézisében fogsebészeti beavatkozást követően a fej és a nyak területére, a végtagokra, illetve a gége és a bél nyálkahártyájára lokalizálódó oedema szerepelt. 11 betegen (6 nő és 5 férfi) fogextractio történt 1%os Ultracain helyi érzéstelenítésben. 1 férfi beteg jobb oldali arcüregtrepanáción esett át, melynek során az arcüregből cisztát távolítottunk el. Ebben az esetben az érzéstelenítés 1% Lidocain volt.

A betegek a beavatkozás előtt 4 nappal 600 mg, a műtét napján, majd azt követően még 4 napig további 600 mg danazolt kaptak. 6 beteg esetében, akiknek a kórelőzményében szereplő gyakori életveszélyes oedemás rohamok szerepeltek és emiatt 200 mg hosszú távú danazolprofilaxisban részesültek, a napi dózist 600 mg-ra emeltük, az előzőekben leírt protokollnak megfelelően. A betegeket obszerváltuk, és figyeltük tüneteik alakulását. 6 beteg esetében a beavatkozások előtt, majd azt követően, illetve 6, 12, 24 óra múlva levett vérminta savóját mínusz 70 °C-ra hűtöttük. Ezután a savókból meghatároztuk a C4, Cl-INH és az összkomplementszintet.

172