Fogorvosi szemle, 1997 (90. évfolyam, 1-12. szám)

1997-02-01 / 2. szám

Fogorvosi Szemle 90. 55-59. 1997.

Szent-Györgyi Albert Orvostudományi Egyetem, Fogászati és Szájsebészeti Klinika (igazgató: dr. Mari Albert egyetemi tanár),

Szent-Györgyi Albert Orvostudományi Egyetem, Neuropszichiátriai Rehabilitációs Osztály (igazgató: dr. Pető Zoltán egyetemi tanár), Szeged

Fej-nyak daganatos betegek rehabilitációja, kiemelt figyelemmel a pszichés gondozásra

DR. NAGY KATALIN, DR. PETHŐ ZOLTÁN, DR. BORBÉLY LÁSZLÓ, DR. SONKODI ISTVÁN és DR. MARI ALBERT

A rákos betegség diagnózisa beteget és környezetét egyaránt szorongással, félelemmel tölti el. Anélkül, hogy az emberi test bármely részén előforduló rákos betegség jelentőségét alulértékelnénk, el kell ismernünk, hogy a fej-nyak daganatos betegségben szenvedőknél aligha vannak hátrányosabb helyzetűek. Ok ugyanis a többi csoporttól eltérően képtelenek ruházatukkal leplezni elváltozásukat, deformitásuk szembetűnő, arckifejezésüket meghatározó. Az űn. „body-image” (tehát a külvilág elvárása megjelenésünkre vonatkozóan) rendkívüli jelentőségű, hiszen az arcon található legkisebb változás is vonzza a tekintetet. Elképzelhetjük, hogy a jelentős deformitást okozó daganatoperációk utáni kép milyen megdöbbentő hatást gyakorol a betegre és a külső szemlélőre egyaránt. Speciális helyzetüket a beszédérthetőség romlása, a nehezített táplálkozás aszociálissá válása még csak fokozza. Ezen betegek természetes védekező reakcióként a világtól való visszavonulást, izolációt választják.

Szájüregi rákos betegek komplex kezelésén általában sebészi, sugár- és cytostaticus kezelést értünk, s sajnálatos módon elfeledkezünk a tumorkezelést megelőző előkészítő és az azt követő időszak ún. rehabilitációs terápiájáról, mely lényegileg meghatározza a további élet minőségét.

A kezelést előkészítő preoperatív szak nehézségei alapvetően attól függenek, hogy a rák diagnózisa milyen hatást vált ki a betegből és családjából. Az ide vonatkozó külföldi szakirodalom érdekes adatokat szolgáltat.

Peck 1968-ban a New York-i Mount Sinai kórház 50 rákos betegét (14-80 évesig) vizsgálta abból a szempontból, mit éreznek a betegek a kezeléseket megelőző vizsgálatok sokasága alatt, mi tudatosul mindebből, s hogyan reagálnak az információkra [1].

A biopszia elvégzése a betegek 80%-ánál felveti a rák esetleges diagnózisát, az alkalmazott radioterápia a vizsgált esetek 90%-ában ébresztett gyanút erre. A vizsgáló orvosok által adott információkat a

Érkezett: 1996. augusztus 21.

Elfogadva: 1996. október 2.

55