Fogorvosi szemle, 1997 (90. évfolyam, 1-12. szám)

1997-02-01 / 2. szám

Fogorvosi Szemle 90. 55-59. 1997. Szent-Györgyi Albert Orvostudományi Egyetem, Fogászati és Szájsebészeti Klinika (igazgató: dr. Mari Albert egyetemi tanár), Szent-Györgyi Albert Orvostudományi Egyetem, Neuropszichiátriai Rehabilitációs Osztály (igazgató: dr. Pető Zoltán egyetemi tanár), Szeged Fej-nyak daganatos betegek rehabilitációja, kiemelt figyelemmel a pszichés gondozásra DR. NAGY KATALIN, DR. PETHŐ ZOLTÁN, DR. BORBÉLY LÁSZLÓ, DR. SONKODI ISTVÁN és DR. MARI ALBERT A rákos betegség diagnózisa beteget és környezetét egyaránt szorongás­sal, félelemmel tölti el. Anélkül, hogy az emberi test bármely részén elő­forduló rákos betegség jelentőségét alulértékelnénk, el kell ismernünk, hogy a fej-nyak daganatos betegségben szenvedőknél aligha vannak hát­rányosabb helyzetűek. Ok ugyanis a többi csoporttól eltérően képtelenek ruházatukkal leplezni elváltozásukat, deformitásuk szembetűnő, arckife­jezésüket meghatározó. Az űn. „body-image” (tehát a külvilág elvárása megjelenésünkre vonatkozóan) rendkívüli jelentőségű, hiszen az arcon található legkisebb változás is vonzza a tekintetet. Elképzelhetjük, hogy a jelentős deformitást okozó daganatoperációk utáni kép milyen meg­döbbentő hatást gyakorol a betegre és a külső szemlélőre egyaránt. Spe­ciális helyzetüket a beszédérthetőség romlása, a nehezített táplálkozás aszociálissá válása még csak fokozza. Ezen betegek természetes védeke­ző reakcióként a világtól való visszavonulást, izolációt választják. Szájüregi rákos betegek komplex kezelésén általában sebészi, su­gár- és cytostaticus kezelést értünk, s sajnálatos módon elfeledke­zünk a tumorkezelést megelőző előkészítő és az azt követő időszak ún. rehabilitációs terápiájáról, mely lényegileg meghatározza a to­vábbi élet minőségét. A kezelést előkészítő preoperatív szak nehézségei alapvetően attól függenek, hogy a rák diagnózisa milyen hatást vált ki a betegből és családjából. Az ide vonatkozó külföldi szakirodalom érdekes adatokat szolgáltat. Peck 1968-ban a New York-i Mount Sinai kórház 50 rákos betegét (14-80 évesig) vizsgálta abból a szempontból, mit éreznek a betegek a kezeléseket megelőző vizsgálatok sokasága alatt, mi tudatosul mind­ebből, s hogyan reagálnak az információkra [1]. A biopszia elvégzése a betegek 80%-ánál felveti a rák esetleges diag­nózisát, az alkalmazott radioterápia a vizsgált esetek 90%-ában éb­resztett gyanút erre. A vizsgáló orvosok által adott információkat a Érkezett: 1996. augusztus 21. Elfogadva: 1996. október 2. 55

Next

/
Thumbnails
Contents