Fogorvosi szemle, 1997 (90. évfolyam, 1-12. szám)

1997-02-01 / 2. szám

használt index a Silness-Löe-féle plakkindex (PH) [22]. Ez az index csak a gingivalis harmadban vizsgálja, előzetes plakkfestés nélkül a plakk vastagságát. Mindegyik típusú indexnek megvan az előnye és hátránya is. A plakk kiterjedését vizsgáló és értékelő indexek figyelembe veszik az ínyszéltől távol eső fogfelszíneket is, amelyeken a megtapadt dentalis plakknak nincs direkt patológiai szerepe az ínygyulladás kialakulásában. A fogfelszínt borító festett plakk területének pontos meghatározására sincs lehetőség, ez csak megbecsülhető. Ugyanakkor megfelelő plakkfestés után vizuálisan nagyon jól értékelhető és megfelelő gyakorlattal megbecsülhető a piákkal borított fogfelszín aránya a teljes fogfelszínhez viszonyítva.

A plakk vastagságát vizsgáló indexek értékelési kritériumai is szubjektivek. Ezek előnye azonban az, hogy valóban csak a gingivalis szél mentén felhalmozódott plakk vastagságát vizsgálják, amely direkt kontaktusban van az ínyszövettel. Egyes vizsgálatok szerint ezek szorosabb összefüggést mutatnak a plakk tényleges tömegével, mint a plakk területét meghatározó indexek [1].

Az utóbbi két évtizedben a supragingivalis plakk-kontrollt vizsgáló, a nemzetközi irodalomban megjelent tanulmányok lényegében kéthárom szájhigiéniás indexen alapulnak [20, 22, 27]. Kérdés az, hogy ezek az indexek mennyire érzékenyek, megbízhatók és precízek, valamint mennyire egyértelműen reprodukálható az index használatával kapott adat. Minden mérésnek megvan a maga hibahatára és tűrési tartománya. Minél durvább és szubjektivebb egy mérési módszer, annál nagyobb a hibalehetőség és annál kevésbé megbízható a méréssel kapott adat. Ha egy méterrúddal próbálunk megmérni kicsiny tárgyakat, a mérés nagyon pontatlan, és a hiba lehetősége óriási. Ha ugyanezt mikrométerrel tesszük meg, a mérés eredménye pontos, és a többször egymás után megismételt mérési adatok közötti különbség elenyésző.

Sajnálatos módon a plakk mennyiségét (akár vastagságát, akár kiterjedését vizsgáljuk) klinikailag csak olyan durva eszközökkel tudjuk megbecsülni, mintha egy kis tárgyat méterrúddal mérnénk meg. Ezért a mérés elég pontatlan, és ugyanarról az objektumról készült többszöri mérési adatok között igen nagy lehet a szórás [2, 3, 10, 24]. Minél gyakorlottabb a vizsgáló, minél pontosabban és automatikusabban alkalmazza az indexrendszerben megfogalmazott értékelési kritériumokat, annál kisebb a mérési pontatlanság és a mérési adatok közötti szórás. Elég pontos adatot szolgáltat egy adott index megbízhatóságáról az ún. intraexaminer, ill. interexaminer error [2, 24]. Az első az ugyanannak a vizsgálónak, többször egymásután megismételt mérési, ill. értékelési eredményei közötti különbséget jelenti. A másik a vizsgálatot végző team egyes tagjainak ugyanarról az objektum vizsgálatáról szóló eredményei közötti eltérést jelenti. Mivel a plakk kiterjedésének vagy vastagságának mértékét csak szubjektív becsléssel állapíthatjuk meg, ezért nagyon pontosan rögzíteni kell az értékelési kritériumokat, és ezek alkalmazását gyakorolni kell.

36