Fogorvosi szemle, 1997 (90. évfolyam, 1-12. szám)

1997-09-01 / 9. szám

A „minőségi rendszer” (Quality System) kidolgozása, a kezelési célok, a végzett kezelések feltételei és módszertana, a kezelések befejezése utáni kiértékelése, a finanszírozás kérdései, csoportosításban. Az ellátó hálózat és ellátó rendszer átalakítása során felmerülő szakmai szempontok megtárgyalása, konszenzus javaslatok tétele.”

A kollégiumi ülések napirendjén a megfogalmazott célok teljesítését szolgáló témák szerepeltek. A végzett munka hatékonyságán a jövőben javítani szükséges. Gond és ellentmondás, hogy a kollégium nem döntéshozó testület, csupán véleményt nyilvánít, vagy javaslatot tesz a különböző döntéshozó szervek testületek, fórumok részére (OEP, МЕР, Népjóléti Minisztérium stb.). így előállhat olyan furcsa, a kívülállók - de érintettek, pl. a gyakorló fogorvosok - számára érthetetlen helyzet, hogy a „kollégium tudtával vagy egyetértésével” a szakma érdekeivel teljesen vagy részben ellentétes rendeletek, határozatok születnek. Ez azonban csak látszat, a kollégium nevében kérem is a kollégák megértését, mert a valóság az, hogy megfelelő jogkör hiányában a kollégium (és az Országos Intézet, az egyetemek, a MOK, az MFE) képtelen többet tenni. Az elmúlt két évben több ilyen sajnálatos eset részesei ill. tanúi voltunk: pl. a már említett Szájsebészeti Kollégium elvetése; az 1997, július 1-tól érvényes fogászati finanszírozás; a fogászat minimum-feltételrendszere; a sófluorozás magyarországi bevezetése.

Az említett problémakör fent történt elemzése nem magyarázkodás, hanem olyan objektív tény, amelyen valójában csak úgy lehet a jövőben változtatni, ha a kollégium(ok) jogköre bővül és a különböző irányító ill. finanszírozó szervek a szakma véleményét elfogadják és beépítik a készülő rendeletekbe, állásfoglalásokba, irányelvekbe.

Az érvényben lévő rendeletek sorából kiemelnék egyet, amelynek története jó bizonyítéka annak, hogy a kollégium esetenként milyen nehéz helyzetbe kerülhet. Mindenki tudja, hogy a fog- és szájbetegségek ill. a szájsebészet területén még érvényes módszertani levelek döntő többsége korszerűtlen és teljes átdolgozásra szorul. A FSzSzK ad hoc bizottságokat kért fel a fogászat és szájsebészet legelismertebb hazai képviselőiből, hogy dolgozzák ki az adott szakterület számára a ma Európában is elfogadható, hazánkban követendő szakmai ajánlásokat, melyek figyelembevétele minden magyar fogorvos számára kötelező (szájsebészet, fogpótlástan, endodontia, fogászati radiológia, szájbetegségek, parodontológia, gyermekfogászat-fogszabályozás, megelőzés).

Az elkészült, kivétel nélkül kitűnő tanulmányok - melyeket a Magyar Fogorvos c. újságban konszenzus céljából megjelentettünk - azonban irreális követelményeket jelentettek (volna) a hazai viszonylatban működő fogorvosi rendelők döntő többsége számára, azaz a módszertani levelek alapján összeállított minimum-feltételek esetén a rendelők nagy részét be kellene zárni. Ezt az ellentmondást látva a kollégium az alábbi állásfoglalást hozta: „... a szakmai minimumok, standardok meghatározásánál azt az elvet követte a Szakmai Kollégium, hogy tudomásul vette a magyar valóságot és megelőzendő igen nagyszámú fogászati rendelő sikertelen akkreditációját a minimális eszközök meghatározásánál nem írta elő az autoklávot, a több garnitúra kézidarabot, nagyteljesítményű exhaustort, a rtg. készüléket, mint előírandó minimális követelményeket. Ugyanakkor hosszabb távon szakmailag elfogadhatatlannak tartja ezen eszközök hiányát, ezért átmeneti jellegűnek tekinti az ajánlott szakmai minimum standardokat, melyeket a közeljövőben módosítandónak tart, legkésőbb 1998. december 31-ig az európai standardoknak megfelelő felszereltségű fogorvosi rendelők akkreditálását látja célszerűnek.”

A Szakmai Kollégiumnak régóta az az álláspontja, hogy a fogszakorvosképzést központilag kell(ene) kézben tartani. Az ügynek különös aktualitást ad az, hogy a magánrendelők ill. egészségügyi vállalkozások keretében működő fogorvosi rendelők nem tartoznak abba a sorba, ahol az eltöltött szakvizsga előtti időszak automatikusan beszámít a kötelező két évbe (adott rendelőt az orvosegyetemek fogorvos képző helyeinek vezetői - a felsőoktatási törvény alapján - akkreditálhatnak; melyet írásban kell kérni). A helyzetet javítandó és a szakmai színvonal emelésének céljából a

279