Fogorvosi szemle, 1997 (90. évfolyam, 1-12. szám)

1997-04-01 / 4. szám

Boros [2] azt állítja, hogy a denticulusok és a diffúz meszes elfajulás idős egyének egyébként ép fogbelében az esetek 90%-ában kimutatható. Ezzel egyetért Berniek [1] is, aki szerint a 40 éven felüli személyek fogpulpájában mindig van meszesedés.

A meszesedések létrejöhetnek hosszabb ideig fennálló, mély és lassan előrehaladó szuvasodás kapcsán, nagy fémtömések esetén, illetve az ezekkel együtt járó enyhe ingerek következtében. Rubach és Mitchell [11] nem látja bizonyítottnak, hogy kapcsolat lenne a periodontalis betegség, illetve csontveszteség és a fogbél elmeszesedése között.

Kirk [7] azt találta, hogy a vérszegény emberek pulpájában kisebb százalékban fordulnak elő meszes gócok, mint plethorrheás társaikéban. Mások [12] viszont nem láttak egyértelmű összefüggést a pulpakövek keletkezése és egyéb kövek, így az epekövek, vesekövek képződése, illetve a köszvény valamint a torus palatinus vagy a torus mandibularis között. Szoros kapcsolatot találtak ugyanakkor a fogbél elmeszesedése és az arteriosclerosis, a Paget-kór és az acromegalia között. Hill [6] szerint a pulpa elmeszesedését az odontoblastok fejlődésével kapcsolatos zavar okozza. Fleischmann [5] feltételezi, hogy a kalciumsók kezdeti kiválása irritálja a szomszédos sejteket, ami az odontoblastokat dentinszigetekké alakítja. Nem ad magyarázatot viszont arra, hogy mi okozza a kezdeti depozíciót. Orbán [9] azt írja, hogy a pulpakő centrumában rendszerint nekrotizált és kalcifikálódott sejtek maradványa található, és ezek kialakulását a fogbél szövetében a Hertwig-hüvely epithelialis maradványa okozza.

Más nézetek szerint a pulpakövek nem szükségszerűen valamilyen lokális cirkulációs vagy metabolikus zavar eredményei, hanem diszfunkció révén keletkeznek, egy olyan folyamatban, ami nagyon hasonlít az arterioscleroticus kalcifikációhoz. Cahn [4] föltételezi, hogy a pulpában lévő bármilyen kalcifikálódás patológiás folyamat, és a szöveteken belül kalciumsó-lerakódásként jelenik meg. A kalciumsók a vérből kerülnek a pulpába, mert a vérben a proteinek feltehetően karbonátként vagy foszfátként kötve tartják ezeket. Lehetséges azonban, hogy kalciumion-proteinvegyület jön létre vagy esetleg mindkét lehetőség fennáll, és a kalcium a szervetlen sókból és a proteinvegyületből egyaránt kicsapódhat. A legfontosabb kérdés ezután az, mi okozza ezeknek a sóknak a lerakódását. Cahn [4] szerint valamilyen szöveti elváltozás, pl. a hialin- vagy zsírdegenerációk adott területen károsítják a vérkeringést, és a vérkeringés zavara azután akadályozza az oxidativ folyamatokat. Lehetséges az is, hogy a káros változások hatására a kalciumsók egyszerűen kicsapódnak a szövetekben. Mindenesetre, a kiválás vagy a károsodott területek nagyobb alkalikusságára vezethető vissza, vagy arra, hogy olyan vegyületek (pl. foszforsav) képződnek, melyek affinitása a kalciumhoz nagy. Feltételezhető az is, hogy olyan zsírsavak képződnek a szöveteken belül, amelyek a vérkalciummal reakcióba lép-120