Fogorvosi szemle, 1996 (89. évfolyam, 1-12. szám)

1996-02-01 / 2. szám

egymástól. Vagyis: az oldalmozgás asszimmetrikus mozgás. Azt az oldalt, amelyik irányában az állkapocs aktuálisan elmozdul, munka­oldatnak („working side”) nevezzük, mert ennek az elmozdulásnak a célja a rágókészülék alapvető funkciója szempontjából a falat felaprí­tása, a rágás, vagyis munkavégzés. Miután emberben a jobb és a baloldali mandibulafél a középvonalban összecsontosodott (a symphi­sis itt synostosist jelent), és így a mandibula egyetlen merev csont, az egyik oldal mozgását kénytelen „mereven” követni a másik oldal, amit így balanszoldalnak (egyensúlyoldalnak) nevezünk (amibe va­lamelyest beleérthető egyfajta bizonytalanság, amit egyensúlyozni kell; erre utal a magyar szakirodalomban olykor előforduló kifejezés: a „lengófejecs oldala” is!). Az oldalmozgáskor a munkaoldali ízületben az ízületi fej gyakorlatilag transzlációs (sikló) mozgást nem, csak for­gómozgást végez, és így az adott irányú mozgás során végig az árok­ban (fossában) marad. Ez a forgás azonban eltér az előzőekben leírt egyszerű zsanérforgástól, mert ez nem egy, hanem egyszerre három tengely körül történik, mint ahogyan az a „gömbcsukló” esetében észlelhető (az állkapocsízület „ízülettanilag” korlátolt szabad ízület vagy „golyóízület”; mozgáshatárait lokalizációja és a két oldali ízület egymással való merev összeköttetése szabja meg). A laterotrúsió so­rán a balanszoldali ízületben a fej centrális okklúziós helyzetéből az állandóan változó helyzetű haránttengely körül kismértékű forgó­mozgást (kapitulumrotációt) végezve a tuberculum articulare lejtőjén lefelé-előrefelé-befelé (caudalis-ventralis-medialis irányban) csúszva mozog (transzláció). A mandibulának antagonista fogérintkezésekkel zajló (kontakt vagy más szóval fogazati artikulációs) oldalmozgásakor a funkcionális vagy organikus okklúzió alapelve, a különböző okklú­ziós régiók „kölcsönös védelme” úgy valósul meg, hogy a munkaolda­lon az alsó szemfogak csücske a felső szemfogak palatinalis felszínén csúszva „vezeti” a „fogak részéről” a mandibula mozgását (szemfog­vezetés), és ez eredményezi a balanszoldalon az antagonista rágófel­színek szétnyílását (diszklúzióját). További lehetőség, hogy a szem­foggal együtt az oldalsó csücskös fogak, a praemolarisok vagy esetleg a molarisok is részt vesznek a mozgás vezetésében (csoportvezetés). Ennek értelmében a balanszoldali antagonisták között nem szabad érintkezésnek lenni. Még súlyosabb hiba, ha nem a munkaoldalon, hanem a balanszoldalon vannak az oldalmozgás vezetésében az ízüle­teken kívül szerepet játszó fogak vagy fog (hiperbalansz-érintkezés). így tehát a kétoldali ízülettel együtt, azokkal összhangban a szemfog, esetleg a többi csücskös fog szabja meg az állkapocs kontakt oldal­mozgásának irányát. Az oldalmozgást némileg tovább bonyolítja az állkapocsbiológiai struktúrájának mivoltából származó ama tény, hogy itt nem esztergagéppel kopásálló keményfémből készített szer­kezetről, hanem kemény és lágy szövetekből felépülő anatómiai egy­ségről van szó. Az oldalmozgáskor így nemcsak a vezető felszínek egymáson való elcsúszásával irányítottan, hanem az izmok húzó ha­tásának engedve, az egyéni adottságoktól függő mértékben (az ízület 48

Next

/
Thumbnails
Contents