Fogorvosi szemle, 1996 (89. évfolyam, 1-12. szám)
1996-02-01 / 2. szám
Fogorvosi Szemle 89. 39-49. 1996. Szent-Györgyi Albert Orvostudományi Egyetem, Fogászati és Szájsebészeti Klinika (igazgató: dr. Mari Albert egyetemi tanár), Szeged Haynal Imre Orvostovábbképző Egyetem, Stomatológiai Tanszék (vezető: dr. Vágó Péter egyetemi docens), Budapest A gnatológia elméleti alapjai és gyakorlati jelentősége a fogorvoslásban DR. FAZEKAS ANDRÁS* és DR. VÁGÓ PÉTER** Az emberi fogazatnak - az emberi fajnak a jelenlegi fejlettségi és civilizációs szintjén - megszűnt a biológiai evolúcióban való szelektív szerepe. Ennek következményeként a fogakra és a fogazatra vonatkozóan olyan génállomány alakult ki, amely magyarázatul szolgál a rágókészülék morfológiai struktúráinak óriási változatosságára. Ebben az óriási változatosságban azonban felismerhetők azok a szabályszerűségek, amelyek a rendszernek az ideálist alapul vevő optimális működéséhez szükségesek. Epidemiológiai vizsgálatok azt bizonyítják, hogy az emberek legtöbbjének - különösen az ún. civilizált körülmények között élőknek - van valamilyen fog- vagy fogazati rendellenessége, azaz fogazata, illetve ezzel összefüggésben okklúziója, valamilyen tekintetben eltér a fajra vonatkozó ideális normáktól. Ugyanakkor viszont kevés az olyan pácienseknek a száma, akik saját késztetésből azért fordulnak orvoshoz, mert okklúziójuk bármilyen ok következtében fennálló, vagy kialakult rendellenessége kóros állapot érzetét keltené bennük. Ez a tény azonban - sokak álláspontjával ellentétben - nem jelenti azt, hogy a fogazat záródásának, az okklúziónak a jelentősége elhanyagolható a rágókészülék egészségállapotának meghatározásában, hisz számos epidemiológiai vizsgálatból származó adat bizonyítja az ellenkezőjét vagyis, hogy az okklúzió zavarai - bár többnyire nem önálló okként, mégis fontos tényezőként szerepelnek a rágókészülék működészavaraiban. Sokkal inkább azzal függ ez össze, hogy kevesen élik meg patológiás állapotként rágókészülékük rendellenes működését, hisz a rágás az ún. civilizált körülmények között már nem tekinthető az élet fenntartásához szükséges elengedhetetlen funkciónak. A korszerű orvosi gondolkodás ezt a felfogást azonban nem tekintheti álláspontját meghatározónak, hisz a modern felfogás szerint az egészséges állapot, amelynek fenntartása és/vagy helyreállítása az orvosi tevékenység célja, jól tudott, nem csak az életet veszélyeztető betegségek hiányát jelenti, hanem ennél sokkal többet, az optimális életminőség biztosítását vagy helyreállí-A Fogorvosi Szemle szerkesztőségének felkérésére írt közlemény 39
