Fogorvosi szemle, 1996 (89. évfolyam, 1-12. szám)

1996-11-01 / 11. szám

Méréssorozatunk során a legbizonytanabbnak a II. táblázat alapján a praemolarisok és molarisok disto-oralis mérőpont meghatározása bizonyult.

Megbeszélés

A 3. ábra eredményei alapján látható, hogy a gépi szondázással az esetek 45,8%-ában nagyobb szondázási értékeket regisztráltunk, mint a kézi mérések során. Ennek oka lehet többek között a bevezetőben említett különbség a két szondavég között: a golyóban végződő szonda könnyebben hatol be a mélyebben fekvő területekre. A gépi szonda által kifejtett állandó nyomással végzett szondázás kiküszöbölheti a kézi szondázásnál kifejtett erőkre ható szubjektív faktorokat, mint például a fájdalommentes szondázás érdekében óvatosabban, kisebb nyomással végzett szondázást. Ezt a tényt támasztják alá a vizsgált egyének megjegyzései is, mely szerint a gépi szondázást kellemetlenebbnek, fájdalmasabbnak találták, mint a kézit. A robusztusabb kézidarab megnehezíti a szonda megfelelő helyzetének szemmel tartását is. így előfordulhat, hogy a mandzsettát nem toljuk fel a referenciapontig - esetünkben az ínyszélig - s így pontatlanul, a valóságosnál magasabbnak olvassuk le a tasak mélységét. Nem elhanyagolható tényező a szondázási sorrend sem: a kézi szondázáskor a tasak alapja deformálódhat, a fellazult alapú tasakok alapjába fúródó szondavég a kötőszöveti rostok közé kerül, s e terület regenerálódása hosszabb időt vesz igénybe [3]: így az ugyanazon ülés során 10 perc után elvégzett második szondázás során a szondavég kisebb ellenállással vezethető a tasak alapjába.

A fogcsoportokat külön-külön vizsgálva az eredmények alátámasztják azt az ismert gyakorlati tapasztalatot, hogy minél distalisabban helyezkedik el egy fog a fogívben, annál inkább befolyásolja munkánk pontosságát az optikai kontroll nehezítettsége, valamint a hozzáférhetőségből fakadó problémák.

Ugyanezen tényezők játszhatnak szerepet a mérőpont lokalizációja alapján kapott különbségekben is (II. táblázat): a szondavég és a mandzsetta helyzetének nehéz szemmel követési lehetősége a distalisabb területeken, különösen az oralis mérőpontoknál befolyásolhatják a mérési pontosságot. Más vizsgálók [3] az elektronikus valamint kézi szondával végzett többszöri méréssorozatuk alkalmával azt találták, hogy a Peri Probbal meghatározott értékek különösen a distalis és oralis mérőpontok területén mutatnak nagy szórást, míg a kézi meghatározásoknál a szórás kisebb és nem függ a mérőpont lokalizációjától.

Összefoglalva a Peri Probe elektronikus mérőszonda és a hagyományos kézi parodontalis szonda segítségével végzett vizsgálatok során szerzett tapasztalatainkat és az eredmények alapján alkotott véleményünket, a következőket említhetjük meg:

353