Fogorvosi szemle, 1996 (89. évfolyam, 1-12. szám)

1996-11-01 / 11. szám

összehasonlító méréseket. Az utóbbi időben egyre inkább teret nyerő, golyóban végződő szondavégek könnyebben hatolnak a szövetek közé, mint a tompa szondafejek, s ezzel voltak magyarázhatók a 0,5 mm átmérőjű golyós végű P-WHO-szondánál az eredmények kiértékelése után kapott nagyobb tasakmélység középértékek, mint a 0,45 mm átmérőjű, tompa végű PCP 11 szondánál [5].

A szondázás során kifejtett erő és az alkalmazott szonda keresztmetszete együtt határozzák meg a szondázás során kifejtett nyomásértéket. A kapott tasakmélységérték és a szondázás során alkalmazott nyomás közötti összefüggések felismerése [2] vezetett az ún. nyomáskalibrált szondák kifejlesztéséhez a mérések jobb reprodukálhatósága érdekében. A tasakalap kitapinthatósága, érzékelése azonban ezekkel a szondákkal nehezebb, s ez a tény újabb hibaforrás lehetőségét hordozza magában.

Az eddig leírtak mellett egyéb faktorok is befolyásolják a mérési eredményeket. Ilyenek a tasak szövettani állapota, a szondázás iránya, a leolvasás és az eredmények rögzítésének pontossága (pl. aszszisztensnónek történő diktálás útján). A szondázáshoz társuló fájdalomérzet figyelembevétele a mérési értékek megbízhatóságát szintén befolyásolhatja [5].

Vizsgálataink célja a Peri Probe elektronikus szondával illetve a hagyományos kézi tasakméró szondával kapott mérési eredmények összehasonlító értékelése volt.

Anyag és módszer

21 parodontológiailag nem kezelt páciens (14 nő és 7 férfi, 42 és 74 éves kor közöttiek) 26 állcsontján - 8 felső és 18 alsó állcsonton — vizsgáltuk az összes jelenlevő fogat - összesen 212-t. Foganként 6 mérési ponton (disto-vestibularisan, vestibularisan, mesio-vestibularisan, disto-oralisan, orálisán, mesio-oralisan) végeztünk összesen 2544 összehasonlító mérést. Először hagyományos, kézi szondával mértünk, majd 10 perces szünet beiktatása után a Peri Probe elektronikus szondával határoztuk meg a vizsgált fogak körül a tasakmélységértékeket. A méréseket két orvos végezte: az egyik mindig a kézi szondával, a másik pedig a géppel mért, hogy elkerüljük a vizsgálók változó személyéből fakadó mérési hibalehetőségeket.

Vizsgálatainkhoz hagyományos parodontalis szondaként a színkódolással is ellátott, tompa végű Goldman-Fox kézi szondát használtuk, melynek beosztásai mm-ben a következők: 11122111 mm. A leolvasás a beosztásoknak megfelelően szemmel történt, maximum 0,5 mm-es pontosságú meghatározásokat lehetővé téve.

Kézi szondázásnál az alkalmazott szondázási erők igen jelentős eltéréseket mutathatnak mind intraperszonális, mind interperszonális vonatkozásban - ideális esetben a gyakorlott vizsgáló 0,25-0,50 N közti erőértékeket fejt ki.

348