Fogorvosi szemle, 1996 (89. évfolyam, 1-12. szám)

1996-11-01 / 11. szám

1. ábra. Az inlay és a fogállomány közti résbe beáramló anyag a metszeteken kiemelkedésként látható (nyíllal jelölve)

Az egyes fogaknál számolt átlagértékekből kiszámítottuk az összes fog együttes résszélesség átlagértékét (90 gm), résmélység átlagértékét (37 gm), az egyes fogaknál számolt átlagértékek standard eltérését, mediánját, a maximális és minimális résszélesség átlagértékét (252 gm és 14 gm), illetve a maximális és minimális résmélység átlagértékét (109,4 gm és 5 gm).

Az egyes fogaknál mért szélesség és mélység maximumértékekből megállapítottuk az összes fogra vonatkozóan a maximális résszélességértékek átlagát (469 gm), a maximális résmélységértékek átlagát (232 gm), mediánját, standard eltérését, a legnagyobb és a legkisebb maximális résszélességértéket (990 gm; 188 gm), illetve a legnagyobb és legkisebb maximális résmélységértéket (862 gm; 72 gm). (A kiugróan nagy maximális hézagszélesség- és mélységértékeket [990 gm; 862 gm] csak egyetlen inlaynél találtuk, ahol a fog egy kisebb széli darabja kitörött. Egyébként a legnagyobb maximális hézagszélességértékek [600-700 gm], a legnagyobb maximális hézagmélységértékek [300-400 mm] között találhatók.) (II. táblázat)

Az in vitro méréseket két olyan parodontopathia miatt extrahált fogon végeztük, amelyeket 17 éves, ugyancsak öntött, indirekt eljárással, Degulor M ötvözetből készült, szekunder cariestól mentes inlayvel voltak ellátva.

A vizsgált fogakat tárgyasztalra erősítettük, 30 mA-en és 0,05 mbar nyomáson minden oldalról 25-30 nm-es aranyréteggel bevontuk. Ezután az inlayk szélét raszter-elektronmikroszkópban folytatólagosan 200-szoros nagyítással lefotóztuk.

342