Fogorvosi szemle, 1996 (89. évfolyam, 1-12. szám)

1996-11-01 / 11. szám

1. ábra. Az inlay és a fogállomány közti résbe beáramló anyag a metszeteken kiemelkedésként látható (nyíllal jelölve) Az egyes fogaknál számolt átlagértékekből kiszámítottuk az összes fog együttes résszélesség átlagértékét (90 gm), résmélység átlagérté­két (37 gm), az egyes fogaknál számolt átlagértékek standard eltéré­sét, mediánját, a maximális és minimális résszélesség átlagértékét (252 gm és 14 gm), illetve a maximális és minimális résmélység át­lagértékét (109,4 gm és 5 gm). Az egyes fogaknál mért szélesség és mélység maximumértékekből megállapítottuk az összes fogra vonatkozóan a maximális résszéles­­ségértékek átlagát (469 gm), a maximális résmélységértékek átlagát (232 gm), mediánját, standard eltérését, a legnagyobb és a legkisebb maximális résszélességértéket (990 gm; 188 gm), illetve a legnagyobb és legkisebb maximális résmélységértéket (862 gm; 72 gm). (A kiug­róan nagy maximális hézagszélesség- és mélységértékeket [990 gm; 862 gm] csak egyetlen inlaynél találtuk, ahol a fog egy kisebb széli darabja kitörött. Egyébként a legnagyobb maximális hézagszélesség­­értékek [600-700 gm], a legnagyobb maximális hézagmélységértékek [300-400 mm] között találhatók.) (II. táblázat) Az in vitro méréseket két olyan parodontopathia miatt extrahált fogon végeztük, amelyeket 17 éves, ugyancsak öntött, indirekt eljá­rással, Degulor M ötvözetből készült, szekunder cariestól mentes in­­layvel voltak ellátva. A vizsgált fogakat tárgyasztalra erősítettük, 30 mA-en és 0,05 mbar nyomáson minden oldalról 25-30 nm-es aranyréteggel be­vontuk. Ezután az inlayk szélét raszter-elektronmikroszkópban foly­tatólagosan 200-szoros nagyítással lefotóztuk. 342

Next

/
Thumbnails
Contents