Fogorvosi szemle, 1996 (89. évfolyam, 1-12. szám)
1996-09-01 / 9. szám
lapítja fájdalmát. A páciens tünetei azonban a hipnotikus álomból ébredve a korábbihoz képest - érzékelhetően - még erősebbekké váltak, így a fog eltávolítása elkerülhetetlenné vált. Megbeszélés Mint az esetismertetésekből is kitűnik, a fentebb leírt hipnózistechnikának két alapvetően eltérő felhasználási lehetősége kínálkozik. Az egyik a szájüregi vagy száj környéki tüneteket okozó lelki betegségek kezelése, amire az első két eset lehet példa. Noha a lelki mechanizmusok testi tünetekbe való átcsapásának mechanizmusa mind máig nem tisztázott, tapasztalati tény, hogy a különféle hipnózistechnikák hatékonyak mind a tie [11], mind az egyéb konverzív tünetek befolyásolásában. Mint látható, a módszer alkalms a tünetek átmeneti mérséklésére, vagy akár megszüntetésére, de mint az az első esettanulmányból látható, a hatás csak átmeneti. Ennek ellenére a módszer komoly segítséget jelenthet a pszichoterápia bevezető szakaszában, mivel nyilvánvalóvá teszi — az ebben jellemzően kételkedő — páciens számára testi tüneteinek lelki eredetét, kiváltva ezzel a betegben a gyakorta hosszadalmas pszichoterápiás kezelésre való motivációt. Az ismertetett technika másik felhasználási lehetősége a szájrégió gyulladásos betegségeinek kezelése lehet. Sok eset tanúsítja a pszichés működések hatását a gyógyulási folyamatra [14], jól ismert tény az idegrendszer befolyása az immunrendszer működésére is [7], és bizonyított tény az is, hogy hipnózissal direkt módon befolyásolni lehet az immunrendszer működését, és ezen keresztül a szervezet gyulladásos reakcióit [1, 12, 13]. Véleményünk szerint a fent leírt megfigyelések nem zárják ki annak lehetőségét, hogy az ismertetett technikának közvetlen immunaktiváló hatása is lehet, amit a következő megfontolással támasztunk alá. Amennyiben a technika kizárólag a pszichére hatna, nehezen lenne értelmezhető az a tény, hogy míg az egyik beteg tüneteit csökkentette (3. eset), addig a másik beteg állapotán (4. eset) kifejezetten rontott a módszer alkalmazása. Azt gondoljuk, hogy ezt a jelenséget könnyebben magyarázhatjuk azzal a feltevéssel, hogy a fentebb bemutatott technika immunmechanizmusokat aktivál, és ezzel egyszersmind fokozza a gyulladásos reakciót, ami egy nyitott térben lévő gyulladásnál (pericoronitis, 3. eset) a tünetek enyhüléséhez vezethet, míg zárt térben (periapicalis gyulladás, 4. eset) erős feszülést okozhat, ami a fájdalomtünet fokozódását okozza. Amennyiben a fenti hipotézis a későbbi vizsgálatok alapján igaznak bizonyul, a korábban ismertetett általános kontraindikációk mellé - ahogyan arra korábban utaltunk - megfogalmazhatunk egy fogászati ellenjavallatot is, amelynek lényege az, hogy a módszert nem szabad olyan esetekben alkalmazni, amelyekben az immun és 298
